Nevezzük nevén a testrészeket
Sokan szeretnék elkerülni az érzékeny szavak használatát, ha a gyerek testéhez köthető témákról beszélnek. Pedig a pontos elnevezések – például pénisz vagy vagina – megtanítása csökkenti a szégyenérzetet, normalizálja a testtel kapcsolatos határokat, és segít abban is, hogy a gyerek világosan meg tudja fogalmazni, ha valami baj éri.
Mondd el, mit csinálsz
A pelenkázás vagy a tisztába tétel során a szülőknek értelemszerűen hozzá kell érniük a kicsi nemi szerveihez is. Ha azonban közben elmondjuk a gyermeknek, pontosan mit csinálunk – például: „Most leveszem a nadrágodat, kicserélem a pelenkádat, mert koszos.” –, akkor a gyerek tudni fogja, mi számít normális érintésnek, így könnyebben felismeri majd, mi a nem megfelelő.
Engedd, hogy dönthessen az érintésről
Már a legkisebbekkel is gyakorolható a beleegyezés. Például kérdezd meg: „Szeretnél elmenni a Csiklandozóvárosba?” „Szeretnéd, ha megcsikiznélek?” Mutasd meg nekik a nemet vagy az igent kifejező mozdulatokat (mosoly, szomorú arc, felfelé vagy lefelé mutató hüvelykujj).
Tiszteld a nem szóbeli tiltakozást
Egy baba is jelezheti az elutasítását, ha elfordul, ellöki a kezed, vagy dacolva feszíti magát. Ilyenkor engedd őt, és mondj ilyesmit: „Szeretnél lejjebb kerülni?” „A tested csak a tiéd.” Ez a hozzáállás erősíti a gyerek önrendelkezését.
Ne kényszeríts ölelésre vagy puszira
Családi vagy baráti találkozókon gyakran elvárás, hogy a gyermek öleljen meg vagy pusziljon meg valakit. Ezzel szemben engedd meg a gyereknek, hogy maga döntsön erről – még ünnepnapokon is. Ezáltal megtanulja, hogy joga van meghatározni a testhatárait.
Mi van, ha tiltakozik a pelenkacsere ellen?
Ha a gyermek ellenkezik pelenkázáskor vagy fürdéskor, nyugodtan magyarázd el neki, miért van erre szükség, és hogyan zajlik. Ez segít neki később megérteni, mi a helyénvaló és mi nem.
Ismerd fel a nem szóbeli distressz jeleit
A beszélni még nem tudó gyerekek is jelzik, ha valami nincs rendben. Figyelj a szokatlan dühkitörésekre, visszahúzódásra, váratlan nemi fájdalomra, étvágy- vagy alvászavarokra, félelmekre, szokatlan viselkedésre. Ezek korai jelei lehetnek annak, hogy segítségre van szükségük. Következésképpen a testi biztonság tanítása legtöbbször figyelemről, kommunikációról és tiszteletről szól – még egészen kicsi korban is.
