Az exobolygók bemutatása: fantáziából valóság
2015-ben a NASA merész és ötletes kampányba kezdett: retró stílusú exobolygó-poszterekkel, virtuális túrákkal és színezőkkel próbálta közelebb hozni az exobolygók világát a szélesebb közönséghez. A kezdeményezés rögtön világsiker lett – pedig ez a tudományterület szinte teljesen nélkülözi a látványos fotókat, amelyek általában a csillagászati ismeretterjesztés motorjai. Nem elhanyagolható, hogy a kampány sikere éppen abból fakadt, hogy a tudományos szárazságot és adathalmazokat gyakran kreativitással sikerült feldobni.
Ceridwen Dovey kutató és tudománykommunikátor a Science Communication folyóiratban közölt részletes elemzést arról, hogyan működött együtt a NASA tudományos és művészeti csapata. Az exobolygókat bemutató poszterek mögött intenzív közös alkotómunka zajlott, ahol az alkotók nem csupán “kiszolgálták” a tudományt, hanem maguk is inspirálták a kutatókat, sőt, segítettek nekik újragondolni saját kérdéseiket is.
Adatsivatagból színes plakát – a NASA kreatív csapata
A Joby Harris vezette vizuális stáb – filmes és zenei háttérrel – két kihívással szembesült. Egyrészt hiányoztak a színes, nagyfelbontású képek. A Hubble-űrtávcső lenyűgöző felvételei mindannyiunk emlékezetébe égtek, ám az exobolygók “látványa” rendszerint csak adatokból következtethető ki, és ha netán akad is egy közvetlen kép, az többnyire homályos folt – a csillag mellett. Másrészt: az exobolygók nagy része kimondottan barátságtalan az ember számára, ami egy “turisztikai célpontra” épülő kampány esetében már-már groteszk.
A NASA ezért az 1930-as évek amerikai nemzeti park plakátjait idéző, nosztalgikusan játékos stílust választott. Ezek a képek olyan tájakra és élményekre csábítottak, amelyek eredetileg vadak voltak, de a plakátokon hívogatóvá váltak – hasonlóan ahhoz, ahogy a tudósok a zord bolygókból képzeletbeli üdülőhelyeket alkottak.
Művészet mint inspiráció: alkotók és kutatók párbeszéde
A NASA csapatának hamar szembesülnie kellett azzal, hogy az exobolygók többsége emberi szemmel nézve rémisztő hely: életveszélyes sugárzás, extrém viharok, fojtogató légkör. Mégis, a kreatív és szakmai együttműködés során folyamatos párbeszéd alakult ki alkotók és kutatók között arról, miként lehet “turisztikai célpontként” elképzelni valamit, amit legfeljebb műszerekkel sikerül érzékelni.
Noha elsőre csak “díszletnek” tűnhet a művészet a tudomány kommunikációjában, ezek a közös projektek visszahatnak a tudományos képzeletre is: színesebbé, kézzelfoghatóbbá teszik a fogalmakat, sőt, akár új kutatási kérdések születését is inspirálhatják.
A fentiek tükrében
A NASA exobolygós plakátjai nemcsak népszerűvé tették a csillagászat egyik legizgalmasabb, de legelvontabb ágát, hanem azt is megmutatták: a művészet nem csupán “smink” a száraz kutatáson, hanem önálló, kreatív hajtóerő, amely új szemléletet és lendületet adhat a tudományos felfedezésekhez. Ezt a szoros együttműködést és a képzelet rendkívüli erejét hangsúlyozza Dovey vizsgálata is – legyen szó tudósról, művészről vagy akár a jövő asztronautáiról, akik talán egyszer valóban “nyaralni” fognak a világegyetem eddig csak képzeletben lakott szegleteiben.
