
A demencia főbb típusai
A demenciák között az Alzheimer-kór a legismertebb és leggyakoribb, az esetek mintegy 60–80%-áért felelős. Ebben a kórképben az agy két fehérjéje – a tau és a béta-amiloid – felhalmozódik, és akadályozza az idegsejtek közötti kommunikációt. A legelső tünetek között a memóriazavar jelenik meg, később pedig olyan mindennapi tevékenységek, mint a főzés, a vezetés vagy a számlák rendezése is kihívást jelenthetnek.
A második leggyakoribb a vaszkuláris demencia, amely akkor jelentkezik, amikor az agy vérellátása zavart szenved – például agyi érkatasztrófa (sztrók, stroke) következtében. Ezt a típust rendszerint MR-vizsgálattal lehet kimutatni. A jellemző tünetek eleinte a problémamegoldás zavara, a lassult gondolkodás, valamint a figyelem- és szervezőképesség romlása.
Külön figyelmet érdemel, hogy a Lewy-testes demencia egy különleges fehérjedepozitum, az alfa-szinuklein felhalmozódása miatt alakul ki az agyban. Ez nem csupán a kognitív képességeket érinti, hanem mozgászavarral, alvászavarokkal, hangulati ingadozásokkal és székrekedéssel is járhat.
A frontotemporális demencia az agy homlok- és halántéklebenyének károsodásából ered. Ritka, de felülreprezentált a 45–64 éves korosztályban (az esetek 60%-a). Leggyakoribb tünetei a viselkedés, mozgás, beszéd és érzelmek megváltozása.
Az úgynevezett kevert típusnál egyszerre többféle demencia jelentkezik. Ez főleg 80 év felett gyakoribb, ilyenkor a hanyatlás gyorsabb lehet, mint egyetlen típus esetén.
Összefüggések és más betegségek
A demencia olykor más betegségek következménye – ezt nevezzük másodlagos demenciának. Ide tartozik például a Huntington-kór, a Parkinson-kór, a Creutzfeldt–Jakob-kór, a Wernicke–Korsakoff-szindróma vagy súlyos fejsérülés. Tartós, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás, bizonyos gyógyszerek, mentális problémák, tápanyaghiány, fertőzések, anyagcsere-betegségek vagy agydaganatok is kiválthatnak hasonló tüneteket – ezek némelyike sikeresen visszafordítható, ha az alapbetegséget kezelik.
Az öröklődés és demencia
Az örökletes tényezők egyes esetekben jelentősen növelik a kockázatot. Az Alzheimer-kórnál az APOE gén e4 változata számottevően emeli, míg az e2 csökkenti a késői Alzheimer kialakulásának esélyét. A frontotemporális demencia esetén kb. 30–40%-ban kimutathatók örökletes génmutációk.
Kezdeti jelek és a leépülés szakaszai
A demencia tünetei többnyire fokozatosan, alig észrevehetően jelentkeznek, de idővel rosszabbodnak. Gyakoriak a memóriazavarok (új információk elfelejtése, dátumok keverése), a problémamegoldási nehézségek (például számlák vagy receptek követése), ismert tevékenységek (például vásárlás vagy játék) elfelejtése, térben és időben való tájékozódási nehézségek, beszéd- vagy írásproblémák, tárgyak elvesztése, ítélőképesség romlása, visszahúzódás a korábbi szociális életből, illetve a személyiség és hangulat megváltozása.
A demencia lefolyása szerint enyhe, közepes és súlyos (vagy korai, középső és késői) szakaszokra osztható, de létezik egy hétfokozatú beosztás is. Enyhe esetben a tünetek szinte észrevétlenek, majd fokozatosan annyira súlyosbodhatnak, hogy a beteg önellátásra képtelenné válik. Más osztályozó rendszerek is ismertek (például FAST, CDR, MMSE), amelyek a romlás mértékének nyomon követését segítik.
Szövődmények, lehetséges végkimenetelek
A demencia ma már az egyik leggyakoribb haláloknak számít. Az életkilátások egyénenként változók: van, aki akár húsz évig is él vele, másoknál gyors a hanyatlás. A súlyosbodással egyre több komplikáció adódhat: nehézzé válhat például az evés (nyelési problémák, figyelemelterelés), ami alultápláltsághoz, kiszáradáshoz vagy olyan fertőzésekhez vezethet, mint az aspirációs tüdőgyulladás. Higiéniai problémák, húgyúti fertőzések szintén életveszélyesek lehetnek, ahogy a balesetek és elesések is. Ha a beteg más betegségek (például magas vérnyomás, cukorbetegség) kezelését elmulasztja, ezek szintén súlyosbodó szövődményeket okozhatnak, beleértve a szívinfarktust vagy a szepszist.
Kezelési lehetőségek
Összességében elmondható, hogy a progresszív demenciák esetében nincs végleges gyógymód, de bizonyos tüneti kezelések segíthetnek lassítani a hanyatlást vagy javítani az életminőséget. Két újabb Alzheimer-ellenes terápiás lehetőség célzottan az agyban lerakódott fehérjéket támadja. Emellett elérhetők olyan gyógyszerek – például kolinészteráz-gátlók –, amelyek javítják az idegsejtek közötti jelátvitelt, és ez átmenetileg enyhítheti a memóriazavarokat. A mindennapi életvitelt ergoterápia, logopédia, pszichológiai tanácsadás, gondosan kialakított rutin, biztonságos környezet és a pácienst aktivizáló tevékenységek is segíthetik, a hozzátartozók támogatása pedig elengedhetetlen.
Néhány biológiai fogalom és képi illusztráció
A neurodegeneráció az idegsejtek lassú pusztulása, amely – például az Alzheimer-kór esetén – az agy zsugorodásával (atrófia) jár. Jól láthatók MR-felvételen az agyban kialakuló kóros fehérjeplakkok (amiloid-plakkok), illetve a Lewy-testek, amelyek mikroszkóp alatt barna lerakódásként jelennek meg.