Az olvasás népszerűségének hanyatlása
Az elmúlt években egyre világosabbá vált, hogy mind a diákok, mind a felnőttek egyre kevesebb időt szánnak könyvek olvasására. Talán meglepő, de már az MI megjelenése előtt is meredeken csökkent az olvasás iránti érdeklődés. Az Egyesült Államokban például 1984 és 2023 között a nyolcadikosok körében 35%-ról 14%-ra csökkent azok aránya, akik majdnem minden nap szórakozásból olvasnak. Hasonló visszaeséseket mértek világszerte: egy 2018-as felmérésben 79 országból származó 600 000 tizenöt éves közül lényegesen kevesebben olvastak rendszeresen, mint alig egy évtizeddel korábban. A magyar fiatalok körében is megfigyelhető ez a trend, különösen az online tartalmak és a közösségi média terjedésével.
Az MI-vel könnyebb csalni
Az új generatív MI-eszközök szinte mindent elintéznek helyettünk – legyen szó regények összefoglalásáról, elemzések írásáról vagy akár szépirodalmi művek összehasonlításáról. Korábban be kellett érni a CliffsNotes (kötelező olvasmányok rövid összefoglalói) vagy app-alapú szolgáltatások, mint például a Blinkist anyagaival. Bár ezek sem helyettesítették teljesen az önálló olvasást, az MI most végképp átveszi a munkát: egyetlen kattintás, és máris kész a regény összefoglalója, a szereplők elemzése vagy akár két könyv részletes összevetése.
Lényeges szempont, hogy az MI már nemcsak egyszerűen levonja a lényeget, hanem okos kérdéseket generál, és azt is megmondja, milyen főbb témákat érdemes lenne feltárni egy dolgozatban vagy órai vitában. Ez a hatékonyság azonban súlyos veszteségekkel jár: elmarad mindaz a személyes fejlődés, amit csak az eredeti olvasmányélmény adhatna, amikor végigkísérjük a hős küzdelmeit, örömeit, csalódásait.
Az önálló gondolkodás elsatnyul?
A tudományos világban is hasonló folyamatok zajlanak. Olyan MI-alapú keresőmotorok, mint a SciSpace vagy a Consensus, néhány kattintással végigböngészik a szakirodalmat, összefoglalják a témába vágó cikkeket, ezzel órákat spórolva a kutatóknak. Ugyanakkor a folyamatból kimarad az egyéni szűrés és az új kapcsolatok felfedezése, ami az eredeti, önálló gondolkodás mozgatórugója lenne.
Egyre több kutatás bizonyítja, hogy ha önálló gondolkodás nélkül engedjük, hogy az MI elvégezze helyettünk a munkát, saját kognitív képességeink is sorvadni kezdenek. Az agyi aktivitás – például esszéírás közben – bizonyíthatóan különbözik attól függően, hogy valaki maga dolgozza ki a választ, vagy egy MI-től kap segítséget.
Az olvasás mint örömforrás veszélyben
Nemcsak az a kérdés, hogy fejlődünk-e az olvasás által, hanem az is, hogy magának az olvasásnak is örömteli, katarzis-élményt adó funkciói vannak: egy frappáns fordulat, egy megszívlelendő párbeszéd, egy karakterhez kötődő érzelmi kapcsolat. Ezeket az élményeket sosem fogja pótolni egy optimálisnak tűnő, MI-alapú összefoglaló.
Bár az MI soha nem látott gyorsasággal és pontossággal adhat hozzáférést információkhoz, nagyon is kérdéses, hogy ez milyen hosszú távú hatással lesz műveltségünkre, önálló gondolkodásunkra, és mindarra, amit az olvasás emberi oldaláról elveszíthetünk.
Téved-e, aki már nem olvas?
Az olvasás hanyatlását világszerte számtalan statisztika igazolja. 2023-ban a brit felnőttek 35%-a mondta magát passzív olvasónak (lapsed reader), azaz korábban olvasott, de ma már nem – jellemzően azért, mert idejét a közösségi médiára cserélte. Koreában 1994-ben a felnőttek 87%-a olvasott el legalább egy könyvet, 2023-ban ez már csupán 50%. Magyarországon sincs okunk derűlátásra.
Összefoglalva megjegyezhető, hogy az MI ugyan páratlan kényelmet kínál – az információk gyors áttekintését, kulcsfontosságú tartalmak kiemelését –, de mindez fokozza az olvasástól való elfordulást. Az egyéni fejlődés, az élményszerűség, a valódi gondolkodás azonban el fog veszni, ha a könyvek helyett csak MI-összefoglalókból tájékozódunk.
