Szereposztás a föld alatti birodalomban
A csupasz földikutya (Heterocephalus glaber) elképesztő társadalmi rendben él; kolóniáit néhány tucat, de akár több száz egyed is alkothatja, amelyek több kilométernyi föld alatti alagútrendszerben élnek. Ezek a csaknem teljesen csupasz, apró rágcsálók a méhekhez vagy darazsakhoz hasonlóan euszociális rendszert alkotnak: csak a királynő szaporodik, a többi egyed pedig különféle munkákat lát el, például ás, őrködik, élelmet gyűjt vagy gondozza az utódokat.
Fontos hangsúlyozni, hogy a feladatok megosztása sokkal összetettebb lehet, mint eddig gondoltuk. Egy új, mesterséges laboratóriumi kolóniákban végzett kutatás szerint egyes állatok kifejezetten vécétakarítóra vagy hulladékgyűjtőre specializálódnak.
A mesterséges alagút megszervezése
A japán kutatók egy-egy kolóniának kilenc, egyenként 15×15 centiméteres kamrából és 16 centiméteres járatokból álló mesterséges járatrendszert építettek, hogy megfigyeljék az állatok viselkedését. Öt kolónia – összesen mintegy száz földikutya – mozgását követték 30 napon keresztül, mindegyik egyedet mikrochippel látták el, és érzékelők figyelték, ki merre jár, illetve kivel tölti az idejét.
A csupasz földikutyák maguktól rendezték be az egyes kamrákat különféle célokra: volt fészek, szemétdomb, közös vécé és több semleges helyiség is.
Feladatkörök: takarító, hulladékgyűjtő vagy pihenő
Az állandó megfigyelésből kiderült, hogy a szaporodó egyedek, vagyis a királynő és néhány hím szinte mindig együtt mozogtak. A dolgozók viszont hat nagy csoportba oszlottak mozgásuk és tevékenységeik alapján. Voltak, akik aktívan mozgatták a hulladékot, talán szállításspecialistaként működtek, míg mások szinte kizárólag a vécéhelyiséget választották tartózkodási helyként – ők lehetnek a kolónia takarítói.
Jelentős részük passzív volt, többnyire a fészekben maradtak; közöttük főként nagyon fiatal vagy idősebb, már kevésbé aktív egyedeket találtak. Noha korábban úgy vélték, hogy a dolgozók többnyire minden feladatban egyformán részt vesznek, úgy tűnik, egyes szerepek életkor vagy személyiség szerint is változhatnak.
A labor és a természet különbségei
Látható, hogy a csupasz földikutya-társadalom jóval összetettebb, mint az egyszerű „királynő és dolgozók” felosztás. Egyes kutatók szerint az eltérő aktivitási szintek is csak a társas viselkedés természetes, egyéni változatai – néhol kasztrendszerként, máskor személyiségként értelmezhetők. Fontos megjegyezni, hogy a laboratóriumi körülmények – rövid alagutak, kis kolóniák, biztosított táplálék – nem tükrözik teljesen a vadonban, akár egy focipályányi járatrendszerben élő állatok életét, ahol az élelemért is keményen ásni kell.
A természetben a helyeket gyakran lökdösődéssel vívják ki egymás közt, a társadalmi hierarchia és az interakciók egész rendszere a hosszú alagutakban alakul ki. Bár a labor nem tudja visszaadni az összes bonyolultságot, így is új részleteket tár fel a földikutyák rejtett világából – elég csak a rejtőzködő vécétakarító csapatokra gondolni.
