
A Naprendszer élő laboratóriuma
Érdemes kiemelni, hogy a Chiron csupán a negyedik olyan objektum a Naprendszerben, amelyről tudjuk, hogy saját gyűrűkkel rendelkezik: rajta kívül csak a Chariklo aszteroida, illetve a Haumea és a Quaoar törpebolygók dicsekedhetnek ilyesmivel. Mégis, a Chiron úgy tűnik, sokkal aktívabb gyűrűképző folyamatokat mutat a többieknél. Ebből adódóan megérthetjük, hogyan alakultak ki az olyan óriásbolygók ikonikus gyűrűi is, mint a Szaturnuszé vagy az Uránuszé – még sok milliárd évvel ezelőtt.
Chiron, a kaotikus kentaur
A Chiron egy kentaurnak nevezett furcsa csoport tagja, amelyek a Jupiter és a Neptunusz között keringenek. Ezek egyszerre viselkednek aszteroidaként és üstökösként, ami abban mutatkozik meg, hogy a Chiron például néha fényesedik, máskor halványul – valószínűleg a felszín alatti jeges anyagok időnként kilövellnek, port és gázt bocsátva a világűrbe. A Chiron pontosan 50 évente kerüli meg a Napot.
Új gyűrűk születése szemtanúk előtt
2023 szeptemberében Brazíliában, a Pico dos Dias obszervatóriumban a szakemberek megfigyelték, ahogy a Chiron áthalad egy távoli csillag előtt. Az adatokból kiderült, hogy három sűrű, stabil gyűrű 270–430 km-re a központjától legalább tíz éve létezik. Mégis, most egy új, diffúz korong is feltűnt, amely 200-800 km-re nyúlik a Chiron körül – ez minden bizonnyal csak az elmúlt évtizedben jöhetett létre, talán egy ütközés vagy kitörés következtében.
Még ennél is meglepőbb volt a leghalványabb külső struktúra felfedezése, amely csaknem 1400 km-re található a Chiron középpontjától. Ez már jóval túl esik a Roche-határon, ahol az anyagnak inkább holdakká kellene összeállnia, nem pedig gyűrűként maradnia.
Rejtélyes múlt és izgalmas jövő
Az, hogy a Chiron egyfajta rendezetlen “anyagfelhőtől” tart a most kialakuló gyűrűk felé, sok új kérdést vet fel a kis égitestek rendszereivel kapcsolatban. Egyes kutatók arra gyanakodnak, hogy egy felszín alatti jeges kitörés, mások szerint viszont inkább egy kis hold darabjaira hullása szórhatta szét az anyagot. Ez utóbbi magyarázná a Chiron állandó fényesedését is, amit másképp nehéz lenne megmagyarázni.
Ahhoz, hogy biztosan megtudjuk, valóban változik-e a Chiron gyűrűrendszere, nagy felbontású és gyors ütemű megfigyelésekre van szükség a világ minden tájáról, különösen akkor, amikor a Chiron elhalad egy távoli csillag előtt. Az igazi áttörést azonban talán csak egy közvetlen űrszonda hozhatná – egy űrmisszió, amely testközelből vizsgálja meg ezt a rejtélyes és folyamatosan változó rendszert.
