Korszakos ugrás: végre élvezhető platformjáték PC-n
Aki a nyolcvanas évek elején született, valószínűleg PC-s DOS-játékokon nőtt fel, szemben az Atari, Nintendo vagy PlayStation generációval. Ugyanígy sokunk számára a PC-s platformerek legnagyobb baja az volt, hogy szinte sosem értek fel a konzolos társaik szintjére, sem játékélményben, sem irányításban. A Commander Keen legendás, de a mai szemmel már kissé ingatag irányítása sok bosszúságot okozott. A PC-s platformerek a legtöbb esetben frusztrálóak voltak, és szinte lehetetlen volt a PC mellett érvelni egy Super Nintendo- vagy Sega Mega Drive-tulajdonossal szemben, amikor a PC-s játékos egy több százezer forintos géppel próbált versenyezni a konzolok árnyékában.
A fordulat oka mindenkit meglepett: A Jill of the Jungle végre olyan fegyvert adott a PC-sek kezébe, aminek köszönhetően ki lehetett állni a konzolos játékok mellett. Az egész trilógia ma is játszható a GOG.com-on, és annak ellenére, hogy több mint 30 éve jelent meg, még mindig élvezetes: a mozgás pontos és gyors, az ugrás precíz, a pályatervezés pedig kreatív és kihívást jelentő. A nehézség fokozatosan emelkedik, de sosem érződik igazságtalannak vagy túlzóan nehéznek. A látványvilág is nosztalgikusan retró, de épp olyan szerethető, mint ahogy a Super Nintendo játékai újra és újra felfedezésre találnak a fiatalabb generációk számára is.
Egy korszak zárása: Tim Sweeney öröksége
Tim Sweeney később az Epic Games élén forradalmasította a játékipart: az Unreal Engine mára a játékfejlesztők és a filmipar (például: A Mandalóri (The Mandalorian)) alapvető eszköze. Ugyanígy a Fortnite a világ egyik legsikeresebb játéka lett, és jelentősen hozzájárult a metaverzum őrület elindításához a 2020-as években. A siker megismétlésére a mai napig próbálkoznak mások, többnyire kevésbé eredményesen.
Sweeney emellett ismert arról is, hogy nyilvánosan harcol a platformokat uraló Apple és Google ellen; egyesek bátornak tartják ezért, mások óvatosan szemlélik valódi céljait. Mindenesetre, a Jill of the Jungle már csak azért is érdekes, mert ez volt az utolsó játék, amit Sweeney saját maga tervezett és programozott. Tele van apró poénokkal és easter eggekkel – saját nevét is elrejtette itt-ott. Az 1998-as Unreal már Cliff Bleszinski nevét viseli vezető tervezőként; Sweeney főként programozóként vett részt benne, de a technikai háttér legalább olyan fontos volt akkortájt.
Összetett tehetség: a mérnök, az üzletember és az alkotó
Jill of the Jungle egy igazi mestermű, ahol minden egyes apró részlet a játékélmény javítását szolgálja – a szakma ezt „juice”-nak hívja –, és egyben bizonyítja, hogy Sweeney mindhárom területen – mérnöki, üzleti és kreatív – kivételesen tehetséges. Nagyon kevesen vannak a játékiparban, akik ilyen átfogó képességekkel rendelkeznek.
Még ha valaki sosem hallott volna a történelmi jelentőségéről, a trilógiát ma is érdemes kipróbálni – legalább a nosztalgia kedvéért. Személyes vélemény: Jill of the Jungle valóban jól öregedett, és simán felveszi a versenyt a korszak konzolos platformereivel is.
