A jakutok ellenállása és genetikai stabilitása
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a több mint 100, a 14–19. században eltemetett, természetes úton mumifikálódott jakut előkerülése nemcsak a szibériai klíma, hanem az őslakosság tartós hagyományőrzésének eredménye is. Ugyanakkor a genetikai elemzések azt mutatják, hogy a jakutok jelentős ellenállást tanúsítottak az orosz birodalmi terjeszkedéssel és a kereszténység elterjesztésével szemben, ami egészen szokatlan az őslakos népek körében.
Jakutföld, azaz a Szaha Köztársaság Szibéria északkeleti részén található, és a világ egyik leghidegebb lakott területe. A régészek négy különböző régióban összesen 122 személy maradványait vizsgálták, amelyek a 17. század eleji orosz hódítás előtti és utáni időkből származnak. A DNS-vizsgálatok igazolták a jelenkori jakutok 12–13. századi eredetét, összhangban az ősi szájhagyományokkal. Ugyanakkor nem találtak jelentős orosz genetikai keveredésre vagy lakosságcsökkenésre utaló jelet. Valószínűleg a sarkvidéki környezet nehézségei akadályozták az orosz telepeseket.
A mikrobiom és a hagyományos életmód kitartása
A kutatók még a mumifikálódott fogakból származó baktériumokat, vagyis a szájüregi mikroflórát is vizsgálták, hogy kiderítsék, hatott-e rá az orosz hódítás, például a rozs, az árpa és a dohány bevezetésének hatásán keresztül. Ennek ellenére a mikrobiom szinte változatlan maradt évszázadokon keresztül.
Sámánok a kereszténység korában
Az ásatások során megállapították, hogy a jakutok még az 1700-as évek végén is ragaszkodtak sámánista hagyományaikhoz. Az utolsó ismert női sámán, Us Sergue 1, aki kb. 30 évesen halt meg bő 250 évvel ezelőtt, közeli rokonok gyermekeként jött világra: szülei lehettek féltestvérek, nagybácsi és unokahúg, vagy nagymama és unoka. Síremlékét Közép-Jakutföldön, az Us Sergue lelőhelyen tárták fel. Fa koporsóban, többrétegű ruházatban, hagyományos jakut prémes sapkával és bőr lábszárvédőkkel temették el. Piros gyapjúruhája behozott textilből készült, de sámánista jegyeket is hordott – például menyasszonyi övet. A sírhoz közeli gödörben három ló csontvázát találták; ezek közül az egyiknek a díszítése egyezett a sámánnő ruhájával.
Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a nő rokoni mintázata, vagyis a magas fokú rokonházasság, kivételesnek számított. A kutatás nem talált arra utaló jelet, hogy a sámánszerephez ilyen genetikai kapcsolat szükséges lenne: más feltárt sámánsírokban nem volt ilyen mértékű rokonházasság.
Páratlan kulturális és biológiai örökség
A jakut temetkezések épen fennmaradt testei és tárgyai rendkívüli betekintést adnak az évszázadokkal ezelőtt élt őslakosok életmódjába. A zord időjárási körülményeknek köszönhetően nemcsak a testek, de a ruházat és az ékszerek is megmaradtak; így egyedülálló lehetőség nyílt biológiai és kulturális adatok összevetésére.
