Túlélők Dél-Spanyolországban: Az utolsó neandervölgyiek
Mintegy 37 000 évvel ezelőtt, a mai Dél-Spanyolország területén kis csoportokban éltek az utolsó neandervölgyiek. Mindennapjaikat a kőszerszámok készítése, a madarak és gombák fogyasztása, valamint egyszerű dísztárgyak, például tollakból, kagylókból készült ékszerek készítése töltötte ki. Ennek ellenére valószínűleg soha nem tudatosult bennük, hogy ők fajuk utolsó képviselői. Érdemes kiemelni, hogy életüket több tényező is nehezítette: a folyamatos elszigetelődés, a beltenyészet, a környezeti katasztrófák, mint például egy több ezer évvel korábbi olaszországi vulkánkitörés, amely megrázta az egész mediterrán ökoszisztémát.
Félreértett óriások: A neandervölgyi képmás változása
A neandervölgyieket 1856-ban ismerték fel hivatalosan, amikor Németországban egy különös koponyát találtak. Kezdetben alacsony homlokú, gorillaszerű, „bunkóvonszoló” lényekként képzelték el őket, főként egy artritiszes idős csontváz hibás rekonstrukciója miatt. Azonban több mint egy évszázad régészeti és genetikai kutatásai bebizonyították, hogy a neandervölgyiek sokkal fejlettebbek voltak: fejlett eszközkészítők, ékszer- és testdíszítők, halottaikat eltemették, sőt nyelvi képességekkel is rendelkeztek.
A neandervölgyiek mintegy 400 000 évvel ezelőtt fejlődtek ki Eurázsiában, és sikeresen alkalmazkodtak a zord északi klímához, zömökebb testfelépítéssel és eltérő anyagcserével, mint a később Afrikából érkező Homo sapiens. Az emberek és neandervölgyiek közös ősei 600 000–800 000 évvel ezelőtt éltek. Európában a két faj legalább 2600, de talán akár 14 000 éven át élhetett együtt, régészeti lelőhelyektől Oroszországtól az Ibériai-félszigetig.
Végüket járták, mire ránk találtak
Genetikai vizsgálatok szerint, mire a Homo sapiens elérte Eurázsiát, a neandervölgyiek már komoly gondokkal küzdöttek. A kutatók szerint a kisebb csoportlétszám és a beltenyészet miatt csökkent a genetikai változatosságuk (heterozigózitás), ami egyre több káros mutációt eredményezett. Ennek köszönhetően betegségekre hajlamosabb, gyengébb utódok születtek, amit már nem tudtak kompenzálni megfelelő utánpótlással. Egy számítás szerint elég, ha a túlélő gyerekek aránya 1,5%-kal csökken. Ilyenkor a népesség 2000 éven belül kihalhat.
Nem biztos, hogy mi voltunk a hibásak
Felvetődött, hogy talán háborúk és erőszakos összecsapások miatt tűntek el, hiszen néhány koponyán (például a francia St. Césaire lelőhelyről) erőszak nyomait találták. Ennek ellenére nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy ezekért a Homo sapiens lett volna felelős. Betegségek terjesztésére szintén nincs közvetlen genetikai bizonyíték – bár érdemes kiemelni, hogy néhány autoimmun betegség kialakulásához éppen a neandervölgyiektől örökölt gének járultak hozzá. A jelenlegi kutatások inkább azt bizonyítják, hogy a neandervölgyiek összeomlását több tényező, köztük saját belső válságaik indították el, és az emberiség megjelenése csak felgyorsította a folyamatot.
Az agy, a túlélés és az innováció
A legfrissebb tudományos eredmények kimutatták, hogy a neandervölgyiek agyának bizonyos területei kevésbé voltak fejlettek a magasabb szintű gondolkodás szempontjából, mint a modern embereké. Ez gondot jelenthetett a gyors döntéshozatalban, illetve a bonyolultabb vadászatban és gyűjtögetésben. Ennek ellenére a neandervölgyiek is figyelemre méltó eszközöket, például medálokat és gravírozott tárgyakat készítettek, de a Homo sapiens innovációs gyorsaságával nem tudtak lépést tartani. A széttagolt, elszigetelt csoportokban tapasztalható kulturális fejlődés jóval lassabb lehetett, mint a néhány évezred alatt Európát benépesítő embereknél.
Verseny a túlélésért – vagy asszimiláció?
A Dél-Spanyolországban található Cueva Antón például az utolsó neandervölgyi menedék lehetett. A közel 36 600 éves kagylóékszerek itt már az összetartozás, a csoporthoz tartozás szimbólumaként is értelmezhetők – ami csak növelhette a csoportok közti versengést. Ennek ellenére a teljes eltűnést nem magyarázza egyetlen tényező sem. Egyes elméletek szerint a két embercsoport fokozatosan „összefonódott”, és a Homo sapiens nagyobb létszáma egyszerűen elnyelte a megmaradt neandervölgyieket, akik lassan beolvadtak az új populációba.
Ez a feltevés azonban egyelőre nem bizonyított közvetlenül. Eddig nem találtak közös temetkezési helyeket, lakótereket, ahol hosszabb ideig együtt éltek volna – elsősorban genetikai nyomok mutatják a keveredést.
Nem volt közös végzetük
A legújabb kutatások szerint a neandervölgyiek végzete rendkívül összetett: egyes csoportok kihaltak, másokat kiirtottak, volt, ahol együtt éltek, máshol csak ötleteket cseréltek. Ennek köszönhetően a „mi öltük meg őket” leegyszerűsítő magyarázat mára elavult; a neandervölgyiek nem egyetlen közös esemény vagy hirtelen katasztrófa áldozatai lettek, hanem történetük régiónként, sőt csoportonként különböző fordulatokat vett. Az ő kihalásuk valóban a történelem egyik legösszetettebb rejtélye marad.
