Az agy elmozdulása a súlytalanságban
A Földön a gravitáció folyamatosan lefelé húzza a testben és az agyban lévő folyadékokat. Súlytalanságban viszont ez a hatás megszűnik, így a testnedvek, például a vér is inkább a fej felé áramlanak. Másként fogalmazva: az agy, az agyvíz és a körülötte lévő szövetek elvesztik normális egyensúlyukat. Súlytalanságban az agy „úszik” a koponyában, különböző erők hatnak rá a lágy szövetek és a csont között. Korábbi kutatások kimutatták, hogy űrutazás után az agy magasabbra kerül a koponyában, de eddig csak átlagos, teljes agyi változásokat mértek, amelyek elfedik a részletesebb elmozdulásokat.
Részletek a változásokról
A mostani kutatásban az agyat több mint 100 régióra osztották, és mindegyik elmozdulását követték. Az eredmények szerint az agy mindenkinél következetesen felfelé és hátrafelé tolódott el az űrben töltött időt követően. Az egy évnél is tovább a Nemzetközi Űrállomáson (ISS-en) tartózkodók esetében az agy felső része akár 2 millimétert is mozdult – ami jelentős, mivel a koponyában kevés a „szabad hely”. Emellett elsősorban a mozgásért és érzékelésért felelős régiók mutatták a legnagyobb elmozdulást. Az agy két oldalán található struktúrák egymás felé mozdultak, de ezek az ellentétes minták kiegyensúlyozzák egymást, ezért a korábbi kutatások nem vették észre őket.
Visszatérés és hosszú távú hatások
A változások többsége általában hat hónapon belül, a Földre visszatérés után helyreáll, ám néhány, főként a hátrafelé történő eltolódás tartósabbnak bizonyul. Ennek feltehetően az az oka, hogy a gravitáció lefelé hat, előre-hátra irányban nem.
Mire számíthatunk a jövőben?
Emiatt az Artemis-programmal kezdődő hosszabb űrutazások és az űrturizmus korában ezeknek a változásoknak a feltárása kulcsfontosságú. Bár a kutatás kimutatta, hogy az agy helyzetének nagyobb változásai összefügghetnek az egyensúlyi zavarokkal, a résztvevőknél nem jelentkeztek súlyos tünetek, például fejfájás vagy látászavar. Az agytranszplantáció sem technikailag, sem etikai szempontból nem kivitelezhető egyelőre, így az alkalmazkodás jelentősége tovább nő.
Az ilyen kutatások abban segítenek, hogy a jövő űrutazásai biztonságosabbak lehessenek mind a hivatásos űrhajósok, mind a leendő űrturisták számára.
