Egyre több a biztosítás nélküli műhold
Az űrszemét mennyisége meredeken nő, mivel a műhold-üzemeltetők egyre gyakrabban döntenek úgy, hogy nem kötnek biztosítást. Hogy a költségeket fedezni tudják, olcsóbb, rövidebb élettartamú, kisebb műholdakat gyártanak, amelyeket gyakrabban indítanak útnak. Ez egy veszélyes ördögi körhöz vezet: az olcsó műholdak könnyebben válnak űrszemétté, így csak fokozzák a problémát.
A műholdak kilövési költségei folyamatosan csökkennek, miközben a biztosítási díjak soha nem látott magasságokba emelkedtek. Míg az új műholdseregek javítják a földi internet- és mobilhálózati ellátást, közben soha nem volt még ilyen zsúfolt az úgynevezett alacsony Föld körüli pálya (LEO).
A műholdbiztosítás lassan önmagát teszi feleslegessé
Bár a műholdak biztosítása minden eddiginél drágább, az űrbiztosítási piac 2023-ban valószínűleg története legnagyobb veszteségeit szenvedte el: a szakértők szerint akkor több mint 185 milliárd forintnyi kárigény érkezett. 2024 még ennél is súlyosabb lehetett. Jelenleg körülbelül 12 800 műhold kering a Föld körül, ezekből azonban mindössze 300 rendelkezik pályán bekövetkező balesetre vonatkozó biztosítással.
Az amerikai műholdgyártók, például a SpaceX, a többször használható rakétáknak köszönhetően jelentősen csökkenteni tudták a kilövési költségeket. Míg Európa új rakétafejlesztései 29–44 milliárd forintba kerülnek fellövésenként, a SpaceX Starship programja 700 millió–3,5 milliárd forintból elvégzi ugyanezt – és alig kötnek biztosítást.
Miért nem működik a műholdbiztosítás?
Mivel az űrben szinte lehetetlen megállapítani, mi okozott egy meghibásodást vagy ütközést, a biztosítók számára szinte vállalhatatlan a kockázat. A drága műholdakhoz átlagosan 185–370 millió forintnyi fedezet szükséges LEO pályán, míg a nagyobb, geostacionárius műholdaknál ez akár 74–110 milliárd forintig is terjedhet.
Ha egy műhold meghibásodik, szinte lehetetlen eldönteni, hogy belső probléma vagy korábbi, ismeretlen eredetű űrszeméttel való ütközés áll a háttérben. Emiatt sok biztosító inkább kiszáll a piacról: több nagynevű szereplő 2023-ban végleg felhagyott az űrbiztosítással.
Pörög a piac, nő a veszély
A műholdak mintegy 42 százaléka már most inaktív, vagyis szemétként kering. Az aktív műholdak száma 2020 és 2021 között 68 százalékkal, 2016 és 2021 között pedig több mint a háromszorosára nőtt. Ezzel az űrbiztosítási díjak jóval meghaladják a hagyományos légiközlekedési biztosításokat.
A károk pontos felderítése szinte lehetetlen, így a biztosítók inkább kivonulnak a piacról. Szinte elkerülhetetlen, hogy jogi felelősséget rójanak ki a szemétkezelésre: a jövőben a kormányoknak kell majd szabályokat alkotniuk, ahogyan a közúti forgalomban vagy a tengeri hajózásban is elvárás.
Az űrszemét mindannyiunkat veszélyeztet
Ez nem csupán elméleti veszély: 2024. március 8-án egy, a Nemzetközi Űrállomásról leküldött, leselejtezett akkumulátortartó becsapódott egy floridai család házába, megrázva az egész épületet, miközben a család 19 éves fia otthon tartózkodott. A NASA szerint az alkatrésznek el kellett volna égnie vagy a Mexikói-öbölbe kellett volna hullania, ám tévedtek. Egy-két méteren múlt, hogy nem történt súlyos sérülés vagy haláleset.
A kárigények és perek új frontot nyitnak az űrjogban, miközben még nincsenek megfelelő szabályok. Ha az űrszemét problémáját nem kezelik, fennáll a veszélye, hogy egyszerűen elzárjuk magunkat az űrhasználattól.
Katasztrófa-forgatókönyvek az űrben
A legrosszabb forgatókönyv az úgynevezett Kessler-szindróma (Kessler syndrome), amikor néhány űrbaleset lavinaszerű láncreakciót indít, végül megsemmisítve minden működő eszközt a pályán. Sokan attól tartanak, hogy ez már lassan meg is kezdődött: a helyreállítás költsége lényegesen meghaladja az űrhasználat jelenlegi hasznát.
Az űrbiztonságért felelős szakemberek és a hadsereg magas rangú vezetői egységesen sürgetik, hogy nemzetközi forgalomirányítási szabályokat kell alkotni – ahogy a földi légiközlekedésben is létezik ilyen –, mert különben az űrszemét szó szerint visszahullik a fejünkre.
