Bizalmatlanság a NASA-ban és az iparágban
A NASA vezetői az Ignition rendezvényen kétségüknek adtak hangot a Föld körüli pályán történő magánpiaci működés életképességét illetően. Úgy látják, hogy az eddigi együttműködés a cégekkel, amelyek önálló űrállomásokat fejlesztenének, nem szolgáltat elégséges eredményt. Sokan az iparágban ugyanezen az állásponton vannak, de ilyen nyíltan most először beszéltek erről a NASA részéről.
A NASA új megoldása azt javasolja, hogy a magáncégek ne építsenek önálló űrállomásokat, hanem a NASA-val közösen fejlesszék ki az első modulokat, amelyek kezdetben a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS) csatlakoznának. Ez a javaslat azonban heves ellenállásba ütközött. Dave Cavossa, a Commercial Spaceflight Federation elnöke a Kongresszus előtt kijelentette, hogy a NASA lépése félelmet és zavart kelt a cégek körében, és lúzerek játékának nevezte a helyzetet – utalva a Snoopy (Peanuts) rajzfilm Lucy és Charlie Brown jelenetére.
Bonyolult múlt, bizonytalan jövő
Az űrutazásban a váltások sosem mentek zökkenőmentesen. Az Apollo-korszak végétől a Space Shuttle programig, és azután 2011 és 2020 között is, amikor az amerikai űrhajósok csak orosz űrhajón juthattak fel az ISS-re, minden új korszakhoz nehéz átmenetek társultak.
2018 óta világos volt, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van az ISS kiváltására, ha folyamatos emberi jelenlétet akarnak a Föld körüli pályán. 2021 decemberében a NASA négy céget támogatott néhány százmillió dollárral magánállomások fejlesztéséhez: az Axiom Space-t, a Blue Origin-t, a Nanoracks-et (később Voyager), és a Northrop Grumman-t (amely később kivonult). Azóta a cégek módszerei sokat változtak, a Vast Space is belépett a versenybe. Mindenki világosabb iránymutatásra várt a NASA-tól, amelynek második versenye lezárulásakor két végső befutót kellene támogatnia. Ezalatt a NASA késleltette a folyamatot, az irányelvek ködösek maradtak, emiatt a cégek nehezebben haladtak a fejlesztéssel.
Eközben az iparági szereplők továbbra is dolgoztak, miközben a NASA évekig halogatta, hogy pontos specifikációkat adjon. Még most, 2024-ben sem világos, hogy bármelyik cég képes lenne 2030-ra üzemképes, önálló orbitális állomást felépíteni, miközben a NASA tervezi az ISS „visszasüllyesztését”.
Anyagi és technikai akadályok
Űrállomásmodulokat tervezni és felépíteni rendkívül összetett folyamat – ezt bizonyítja az is, hogy a NASA és az Európai Űrügynökség közös programjai és projektjei is súlyos késedelmeket szenvedtek, és felröppentek a hírek, hogy a félkész modulok korrózió miatt esetleg javíthatatlanok. A NASA szerint a magáncégek is elkerülhetetlenül ilyen gondokra számíthatnak.
A fejlesztési költség milliárdos nagyságrendű – a cégek maguk is néhány milliárd dolláros építési költséggel számolnak, a NASA becslései szerint valójában akár 1,8–3,6 billió forint (5–10 milliárd dollár) is lehet mindez. Emellett az éves működtetés ára több százmillió dollár, ehhez jön az állandó jelenlét biztosítása, amely további kb. 720 milliárd forintot (2 milliárd dollár) emészt fel évente.
A működtetés is komoly kihívás: törmelék-elhárítás, technikai meghibásodások, orvosi vészhelyzetek kezelése – mindezekben egyik cégnél sincs meg a tapasztalat.
Nem egyértelmű az sem, hogy a lehetséges nemzetközi partnerek, például az Európai Űrügynökség, fizetnének-e a magánállomások használatáért. A NASA szerint a magáncégek által vizionált űrgazdaság valószínűleg nem valósul meg rövid távon.
Új NASA-irány, elhibázott stratégia?
A NASA jelenleg évi kb. 90 milliárd forintot (250 millió dollár) kíván fordítani a programra a következő öt évben, így úgy vélik, hogy két cég támogatása nem reális – a történelmi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a verseny kiiktatása rontja az innovációt.
Ezért a NASA most egy alternatív modellt javasolt: központi (core) modult szereznének be, amelyre több magáncég saját modulja is rákapcsolódhat az ISS-hez. Ezzel a cégek „tanulhatnának járni futás helyett”, miközben kihasználhatják az ISS infrastruktúráját. Ez a lehetőség azonban nem kötelező érvényű, és iparági visszajelzéseket várnak.
A piaci szereplők többsége viszont hevesen ellenzi a javaslatot. Sokan attól tartanak, hogy így valójában csak az Axiom Space helyzetét erősítenék meg – ők már most is szerződésben állnak a NASA-val egy ilyen modul építésére, vezetőjük pedig korábban magas beosztásban dolgozott a NASA-nál.
Phil McAlister, a CLD-program eredeti kiötlője szerint szinte semmi haszna nem lenne az iparnak az új tervből. Az eddigi befektetések, tervek (pl. a Voyager, a Blue Origin és a Vast Space szabadon repülő állomásai) mind elavulnának, a NASA pedig semmit sem profitálna az eddigi százmilliós és milliárdos támogatásaiból.
Az iparági szereplők szerint a NASA által felvázolt piacról alkotott kép túlzottan pesszimista, az űripar sokkal nagyobb invesztíciókat eszközölt magántőkéből az utóbbi években, mint amivel a NASA hozzájárult.
Politikai küzdelem és kilátástalanság
Egyelőre nagy a bizonytalanság: a cégek éveket töltöttek el befektetők keresésével, miközben a NASA folyamatosan változtatja a feltételeket. Most azt mondják, hogy a magánpiac reményei nem reálisak, miközben tovább akarják üzemeltetni az ISS-t legalább 2032-ig. Ez további évekkel tolhatja el a magánállomások tényleges szükségességét.
A NASA új vezetése próbálja kezelni az örökölt káoszt, de egyelőre inkább nő a feszültség, mintsem csillapodna. Végül nagy valószínűséggel a Kongresszus is beavatkozik, akár már a költségvetési viták során, hogy lezárja ezt a bizonytalan helyzetet.
