Az űrből jön a válasz: mi rejlik a bolygók magjában?

A NASA Psyche nevű űrszondája nemrég, áprilisban váratlan meghibásodást szenvedett: a hajtóművek leálltak, és így a küldetést, sőt az egész projektet komoly veszély fenyegette. A mérnökök végül átváltottak egy tartalék rendszerre, és a hajtóművek néhány napja újra működnek. Így az űrszonda ismét a tervek szerint folytatja útját: 2026 májusában elhalad a Mars mellett, majd 2029 augusztusában a Psyche aszteroidát fogja megközelíteni, hogy az ismeretlen fémbolygó körül pályára álljon. Ez az aszteroida különleges, hiszen lecsupaszított fémmagot rejthet – talán úgy, ahogy egykor a Föld is kialakulhatott.

Miért számít mindez?

Hosszú ideig úgy gondolták, a bolygók lassan, több százmillió év alatt alakultak ki gáz- és porfelhők gravitációs összeolvadásával. Az újabb vizsgálatok azonban gyorsabb, ütközésekkel teli fejlődési szakaszt mutatnak, ahol szikladarabok, kavicsok, por ütköztek össze és robbantak szét. Ezekben az ütközésekben a fémek megolvadva magot alkothattak, a megolvadt vastömegben pedig akár mágneses dinamó is beindulhatott – akárcsak a Föld középpontjában. Mivel bolygónk magja nehezen elérhető, az aszteroida vizsgálata adhat először közvetlen képet egy ilyen magról. Radarfelvételek szerint a Psyche jelentős része vas és nikkel, hiszen ha vastag kőzetréteg borítaná, más jeleket kapnánk vissza. Így most végre kiderülhet, hogy néz ki egy bolygómag, és hogyan is jött létre.

Mi várható a következő években?

Az űrszonda hajtóműhibáját egy hibás szelep okozta, de egy második csatornával a mérnökök visszaszerezték a mozgást. Amikor a Psyche 2029-ben eléri a névadó aszteroidát, számos mérőműszer igyekszik majd kimutatni a felszínen a lecsupaszított fémmagot, és akár azt is, volt-e valaha saját mágneses tere. Az sem kizárt, hogy a felszínt bombázó törmelék kemencékben csobbanó, majd megfagyó vasfoltokat is létrehozott, amelyek meredek sziklafalként magasodhatnak az idegen tájon.

Pár szó a Psyche aszteroidáról

A Psyche körülbelül 3 CSE távolságra kering a Nap körül, a Mars és a Jupiter között. Egy szabálytalan, krumpli alakú égitest, átmérője 225 km, felszíne eléri a 166 000 km²-t.

2025, adrienne, www.scientificamerican.com alapján

Share on Social Media