Óriási csillagok, gigászi tornyok
A megfigyelhető narancsbarna csúcsok hatalmas por- és gázoszlopok, a középső kiemelkedés például 5,4 fényév magas – ez körülbelül 200 Naprendszer szélességének felel meg! Ezek a tornyok a frissen születő csillagokból érkező űrszelek és ultraibolya fény eróziója révén formálódtak. Az új csillagok szinte önmagukat szülik tovább: sugárzásuk összenyomja a gázoszlopokat, amelyekben így még több csillag keletkezik.
Pismis 24-1: csillagóriás-duó
A halmaz legragyogóbb csillagáról, a Pismis 24-1-ről sokáig azt hitték, akár 300 naptömegű is lehet, és egészen 2006-ig egyetlen hatalmas csillagnak gondolták. Később kiderült, hogy két csillag kering egymás körül, 74 és 66 naptömeggel – mindkettő a Tejútrendszer legfényesebb óriásai közé tartozik. Intenzív sugárzásuk és szelük hozta létre az infravörös tartományban ragyogó „álom-hegycsúcsokat”.
Színek jelentése és a rejtett világrészek
A JWST (James Webb űrteleszkóp) minden felvételén színkódolás segíti az értelmezést: cián a forró, ionizált hidrogén, narancssárga a por, mélyvörös a sűrű, hideg hidrogén, fehér pedig a porködön átszűrődő csillagfény. A legsötétebb foltokban annyi anyag rejtőzik, hogy még a műszer infravörös érzékelői sem képesek átlátni rajtuk. Az új képeken a világegyetem rejtett, lélegzetelállító csodái tárulnak fel előttünk.
