Miért kellett egyáltalán a sötét energia?
A fizikusok az univerzum időbeli változását alapvetően Einstein elméletével és az ún. Friedmann-egyenletekkel írják le. Ezek a számítások viszont csődöt mondanak, amint valós csillagászati megfigyeléseket próbálnak megmagyarázni velük. Hogy a modellek illeszkedjenek a teleszkópok adataihoz, kénytelenek egy extra, kézzel hozzáadott sötétenergia-taggal kiegészíteni az egyenleteket – ami így meglehetősen kényelmetlen, természetellenes tapasz.
Új gravitációs elmélet a láthatáron
A Brémai Egyetem ZARM kutatóintézetének munkatársai és romániai kollégáik mertek nagyot álmodni, és teljesen új megközelítést alkalmaztak. Olyan, az általános relativitáselméleten túli matematikai modellel (Finsler-gravitációval) számoltak, amely rugalmasabban kezeli a téridő szerkezetét. A Finsler-gravitáció több szabadságfokot enged meg, például a gázok űrbeli viselkedésének pontosabb leírásában; éppen ez bizonyult döntőnek a kozmikus léptékek modellezésénél.
Gyorsulás sötét energia nélkül
Az új egyenletek – a Finsler-Friedmann-egyenletek – azt mutatják, hogy az univerzum gyorsuló tágulása magától, minden külön előfeltételek és pótelemek nélkül, akár teljesen üres térben is fennállhat. Ez azt sugallja, hogy a világegyetem sorsát nem feltétlenül a sötét energia irányítja, hanem akár egy általánosított, bővített téridő-geometria.
Új nézőpont a kozmológiában
A felfedezés szerint komoly esély van rá, hogy a gyorsuló tágulás eredete részben magában a téridő szerkezetében rejlik. Ez a friss nézőpont új utakat nyit a kozmológia nagy kérdéseinek megértésében: talán maga a téridő bonyolultabb, mint eddig gondoltuk.
