18 új röntgenforrás a Chandra jóvoltából
A Michigan State University csillagászainak vezetésével most először vizsgálták az NGC 6528-at röntgentartományban; ehhez a NASA Chandra űrteleszkópja, a Hubble, valamint a Gaia műholdak adatait is összegezték. A Chandra mély archivált felvételein, a halmaz fényes középső régiójában 18 különálló röntgenforrást sikerült azonosítani – ezek közül kettő a magsűrűségű magrészben rejtőzik.
Rejtélyes kettősök és kataklizmikus változók
A legfényesebb felfedezett forrás (s01) 100 kvadrillió kilojoule/másodperc röntgenluminozitással világít, ráadásul hosszú távú fényváltozásai arra utalnak, hogy sűrűn együtt keringő kompakt kettőscsillag lehet. A második legfényesebb forrás (s14) 46 kvadrillió kilojoule/másodperc teljesítményével inkább egy halvány halmazszéli csillag lehet, valószínűleg a mezőhöz tartozó csillag.
Fémgazdagság és öregedő halmaz
A vizsgált röntgenforrások többsége kataklizmikus változó vagy aktív kettőscsillag, de nincs kizárva, hogy valamelyikük halk, alacsony tömegű röntgencsillag. Érdekesség, hogy bár a fémgazdagság jellemzően több ilyen forrást eredményezne, az NGC 6528 esetében a csillaghalmaz előrehaladott dinamikája mégis csökkentette az ilyen objektumok arányát. További részletes megfigyelések – főleg az optikai vagy közeli infravörös fotometria terén – segíthetik majd a felfedezett források pontos besorolását.
