Új ablak a Naprendszer múltjára
Fontos megjegyezni, hogy a 2020 VN40 feltehetően a Neptunusz gravitációjának ideiglenes csapdájába esett, így tanulmányozása kulcsfontosságú lehet a Naprendszer szélső vidékein lévő testek mozgásának megértéséhez. A kutatók szerint a Neptunusz valószínűleg távolról is nagy hatással van ezekre a távoli, sokáig rejtve maradt objektumokra.
Erre utal többek között az, hogy a rezonanciában mozgó, nagy pályahajlású TNO-k felfedezése az utóbbi években igazán lendületet kapott. A legújabb eredményeket a Nagy Hajlásszögű Távoli Objektumok (Large inclination Distant Objects, LiDO) felmérés keretében érték el, amely több távcső, köztük a Hawaii-szigeteken található Kanada–Franciaország–Hawaii Teleszkóp (Canada-France-Hawaii Telescope) és a Gemini Obszervatórium segítségével kutatja a Naprendszer külső tartományait.
Furcsa pályák, meglepő ritmusok
A 2020 VN40 pályájának átlagos távolsága csillagunktól körülbelül 140-szerese a Föld–Nap-távolságnak. Mégis, a Nap körüli keringésének legizgalmasabb eleme, hogy egyedülálló rezonanciában halad a Neptunusszal: míg a korábbi rezonáns TNO-k akkor közelítik meg legjobban a Napot, amikor a Neptunusz a legtávolabb jár (napközelpontban – aphelion), addig a 2020 VN40 a legközelebb van, amikor a Neptunusz is közel jár hozzá. Annak ellenére, hogy úgy tűnhet, közel vannak egymáshoz, valójában a 2020 VN40 rendkívül lejtős pályája miatt ilyenkor is messze, a Naprendszer síkja alatt halad el.
Az ilyen, extrém szöget bezáró pályák arra utalnak, hogy a Naprendszer peremvidékén eddig ismeretlen, összetett gravitációs és dinamikai hatások érvényesülnek. Összefoglalásként megállapítható, hogy a 2020 VN40 új perspektívát kínál arra, miként változhatnak a távoli objektumok pályái, és hogyan formálódott bolygórendszerünk a múltban. A kutatók bíznak benne, hogy hamarosan újabb hasonló táncost fedezhetnek fel a csillagközi balettben.
