Száguldó por- és jégcsomag
A 3I/ATLAS magja porból és jégből épül fel, méretét a Hubble mérései alapján 320 méter és legfeljebb 5,6 kilométer közé becsülik – a pontos értéket azonban még nem sikerült meghatározni, mert a magot vastag porfelhő burkolja. A távcső különösen látványos jelenséget is elcsípett: az üstökös egyik oldalán, a Nap felé fordulva, heves poroszlop tör ki, hátul pedig egy hosszan elnyúló porcsóva húzódik.
Sorsfordító találkozások
Az üstököst 2025. július 1-jén fedezte fel az ATLAS rendszer, ekkor még 675 millió kilométerre járt a Naptól. A 3I/ATLAS jelenleg is látható távcsövekkel, sőt, egészen szeptemberig megfigyelhető lesz, mielőtt túl közel kerül a Naphoz, és eltűnik a látóhatáron. December elején, amikor újra felbukkan a Nap túloldalán, ismét láthatóvá válik.
Az évszázad menekülő üstököse
A 3I/ATLAS elképesztő, 210 000 km/h sebességgel száguld keresztül a Naprendszeren, ezzel minden eddigi rekordot megdönt. A csillagászok szerint ezt a tempót a csillagközi térben eltöltött több milliárd év, valamint különböző csillagok és ködfoltok gravitációja gyorsította fel. Becsléseik alapján a 3I/ATLAS valószínűleg nem a mi galaxisunkból származik, hanem távoli csillagrendszerek egyikéből indult útjára.
Harc az ismeretlen maggal
A Hubble képei mellett hamarosan a James Webb Űrteleszkóp is vizsgálja majd az üstököst, hogy pontosabb képet kapjunk annak kémiai összetételéről is. Mindeközben a kutatók azt figyelik, hogy az üstökös veszteségei – vagyis a porleadás üteme – mennyire hasonlóak a Naprendszer más, külső térségéből származó üstököseihez. Minden egyes ilyen kozmikus vándor új titkokat árul el az univerzum távoli zugairól.
