Két óriás gigászi harca
A galaxishalmaz két legfényesebb galaxisa valójában két kisebb galaxishalmaz összeolvadásából született. Minden halmaznak megvolt a maga központi óriása, amelyek közös gravitációjukkal még mindig átrendezik a környezetüket. A feltárt híd a két galaxis múltjára és az univerzumunkban uralkodó hatalmas erőkre enged bepillantást, miközben a szomszédos kísérőgalaxisok, mint egyfajta csillagászati zsoldoscsapat, még mindig igyekeznek beolvadni az egybeolvadó rendszerbe.
Csillagok folyója és a sötét anyag nyomában
A híd tetején egy lencse alakú galaxis, az IC 4965, míg az alján a JO171 nevű, medúza alakú galaxis található, utóbbiról hosszú gázcsóvák szakadoznak le, ahogy beolvad az Abell 3667-be. A JO171 már elveszíti gázkészletét, így gyűrűs szerkezetének egy részén megszűnt a csillagkeletkezés. A fényhíd nemcsak látványos, hanem a sötét anyag kutatása szempontjából is kulcsfontosságú: mivel az intrahalmaz-fény a sötét anyag gravitációját követi, lehetőséget ad annak áttételes feltérképezésére.
Korszakalkotó távlatok a csillagászatban
A meglepően részletes képeket úgy sikerült elkészíteni, hogy éveken keresztül gyűjtött, összesen 28 órányi megfigyelési adatot egymásra helyeztek, mindezt a chilei Cerro Tololo obszervatórium Sötétenergia-kamerájával (Dark Energy Camera). A közeljövőben induló Rubin Obszervatórium (Rubin Observatory) pedig még ennél is részletesebben fogja feltérképezni az égbolt déli felét, vélhetően rendszeressé téve az ilyen felfedezéseket. Ez a most látott csillaghíd csak a kezdet – az univerzum sötét titkai egyre közelebb kerülnek hozzánk.
