Az Univerzum legfényesebb blazárja most épp unatkozik

Az Univerzum legfényesebb blazárja most épp unatkozik
Az S5 0716+714 nevű blazár, amelyet még 1981-ben fedeztek fel, a világegyetem egyik legfényesebb és legsokoldalúbban vizsgált objektuma. A blazárok olyan távoli kvazárok, amelyek óriási fekete lyukakat rejtenek, és relativisztikus jetjeiket pontosan felénk irányítják. Az S5 0716+714 a közepes szinkrotron csúcsú BL Lacertae-típusba tartozik, ezért nem mutat feltűnő optikai vonalakat, így a távolsága (vöröseltolódása) máig bizonytalan. Több hullámhossz-tartományban, például optikai, rádió- és gammasugárzásban is rendszeresen, ám továbbra is rejtélyes módon változik.

Teleszkópok kereszttüzében

Bolgár és egyiptomi csillagászok most részletes megfigyeléseket végeztek, főként az egyiptomi Kottamia 188 cm-es Cassegrain, illetve a bolgár Rozhen Obszervatórium 200 cm-es Ritchey-Chrétien teleszkópjával. A mérések szerint hosszú távon az S5 0716+714 fényessége 388,5%-os amplitúdóval változik, de aktivitása lassan csökken. Az optikai sávban a variabilitás 97,59%-os, gammasugárzásban ez az arány 0,64-ről 0,49-re csökken.

Különleges hullámzások, de nagy csend

Rövid távon is látványos, 97,59%-os változékonyság jelentkezik az optikai V-sávban. A fénygörbék szoros kapcsolatban állnak egymással, kimutatható időeltolódás nélkül. Egy 43,5 napos kvázi-periodikus hullámzást is észleltek, amit a jetben spirális pályán mozgó anyagcsomók okozhatnak. Egy-egy éjszaka alatt folyamatos, de fellángolás nélküli változásokat rögzítettek, és a relatív aktivitási ráta mindössze 10–20% volt – ez a legalacsonyabb értékek közé tartozik az S5 0716+714 esetében.

Következtetés: most épp pihen a blazár

A mostani vizsgálatok szerint a legendásan aktív blazár jelenleg meglepően visszafogott minden időskálán. Ez újabb adalékkal szolgál ahhoz, hogy jobban megértsük, hogyan működnek ezek a galaktikus energiabombák.

2025, adrienne, phys.org alapján



Legfrissebb posztok