Légkalapács helyett halk koppanás
Az első tesztrepülés októberben zajlott le Kaliforniában, ahol az X-59 a Lockheed Martin Skunk Works telephelyéről startolt, majd a NASA Armstrong Kutatóközpontban landolt. Az út során a gép 386 km/h maximális sebességet ért el és mintegy 3 658 méteres magasságban repült, de ezúttal még nem lépte át a hangsebességet – a fő cél most a kritikus rendszerek ellenőrzése volt. Maga a repülő akár Mach 1,4-es, azaz 1 489 km/h sebességre is képes, így majdnem kétszer gyorsabb, mint egy Boeing 747. A tervek szerint 16 764 méteren, a legtöbb utasszállítónál jóval magasabban üzemelhet majd.
Mérnöki csoda – kardorr az égen
A 30,5 méteres hosszúságával és rendkívül elnyújtott, 9,1 méteres szárnyaival az X-59 külsőre leginkább egy kardhalra emlékeztet. A rendhagyó, vésőszerű orr speciálisan azért készült, hogy a szuperszonikus repüléskor fellépő lökéshullámokat több, kisebb hullámra bontsa. Emiatt csak halk csattanást hallani, szemben a korábbi, ablakokat betörő morajokkal. A lökéshullámok természetét a schlieren-fotózás is elemzi, amely a levegőnyomás-változás fénytörő hatását kihasználva mutatja meg, mennyire felel meg a gép aerodinamikája a számításoknak.
A jövő útja: csendes szuperszonikus utazás
Az X-59 következő tesztjein már a hangsebesség átlépése is cél lesz, majd a gépet lakott területek felett is kipróbálják, hogy a nagyközönség miként reagál a jóval halkabb szuperszonikus „dörrenésekre”. Ha minden a tervek szerint halad, a NASA forradalmi gépe megnyithatja az utat a csendesebb, gyorsabb légi közlekedés előtt szerte a világon.
