
Egy új szereplő a százötvenegyedik helyen
A Stoke Space öt évvel ezelőtt lépett színre, két Blue Origin-veterán, Andy Lapsa és Tom Feldman vezetésével. Egy olyan világban, ahol már százötven rakétacég működött, maguk is megkérdőjelezték, szükség van-e még egyre. A válasz végül igen lett, de csak hosszas mérlegelés után: kizárólag akkor, ha valóban lényegi problémát oldanak meg – vagyis elérik a gyors, teljes körű újrahasznosíthatóságot.
Lényeges hangsúlyozni, hogy nemcsak egy új rakétát akartak létrehozni, hanem magát a rakétaindítási üzleti modellt forradalmasítani kívánták. 2020-ban zárták le első finanszírozási körüket, 3,1 milliárd forintnyi (9,1 millió USD) tőkével indultak el.
Történelmi kilövőállás felélesztése
A kilövőállás keresése során a Cape Canaveral legendás Space Launch Complex 14 mellett döntöttek: innen indult például 1962-ben John Glenn is földkörüli pályára. A helyet több évtizedes elhanyagoltság után a tengerészgyalogság 2021-ben árverezte ki magáncégeknek, a Stoke Space egy év múlva nyerte el a bérleti jogot.
Hosszadalmas környezetvédelmi engedélyezés előzte meg az építkezést, miután a használható infrastruktúra szinte teljesen hiányzott. A vállalat komplex földi rendszert, rakétaszerelő- és teherfeldolgozó épületet emelt, miközben minden hardver — üzemanyagtartályok, kilövőtorony, szerkezetek — saját mérnökeik munkája volt.
Egy tapasztalt szakembert, Jonathan Lundot hozták el a SpaceX-től a helyszín fejlesztésének irányítására. Nem sokkal később újabb csavar következett: sikeresen beépítettek egy vízsugaras lángelterelő rendszert, amely hatalmas vízgőzfelhővel óvja a felszálló rakétát és a kilövőállást a tűzerő okozta károktól. A rendszert helyszínen gyártották, majd egyszerű „egyiptomi” módszerrel tolták pozícióba.
Rakéták, amelyek nemcsak álmodnak
A cég Nova nevű rakétájának fejlesztése szisztematikusan halad: a második fokozat teljes méretű példányát már tesztelték Washington államban, ahol kriogén hajtóanyagtöltési és nyomáspróbáknak vetették alá. Az első fokozat „csonka” prototípusa is sikeresen túljutott a kvalifikációs teszteken.
Mindazonáltal a debütáló fellövés előtti hónapok a legkritikusabbak: a teljes szerkezet összeszerelése, az első integrált próbák, s a motorszoftver véglegesítése mind-mind fokozott stresszt hoznak. A cég első ügyfele már megvan; ha minden jól megy, egy aszteroidabányászatra szakosodott startup, az AstroForge eszközeit viszi a kisbolygóövbe a Nova-1.
Radikálisan új mérnöki megközelítés
A Stoke Space rakétájának felépítése szöges ellentétét képviseli a hagyományos terveknek: a második fokozatot egy 24 hajtóműből álló gyűrű (Andromeda-motor) mozgatja, melynek hővédelmét speciális, regeneratívan hűtött pajzs látja el. Ez a koncepció merőben eltér a Firefly korábbi túl bonyolult, de végül működésképtelen terveitől vagy a Relativity 3D-nyomtatott rakétáitól, amelyek szintén csak részleges sikereket hoztak.
A mérnökök éles teszteknek vetették alá az Andromeda-hajtóművet, a kapcsolódó kérdéseket – például, hogy miként hat egymásra a 24 fúvóka, vagy mennyire működőképes a hővédő pajzs – a valóságban oldották meg, nem szimulációkkal.
Kockázatos, de szükségszerű döntések
A gyors és teljes körű újrahasználhatóság miatt a főfokozatnál is a legfejlettebb technológiához, az úgynevezett teljes áramlású, fokozatos égésű hajtóműhöz nyúltak. Ez a típus korábban még sosem repült az űrbe, mert rendkívül komplex, azonban hatékonysága vitathatatlan. 2024 júniusában a Stoke sikeresen végrehajtotta az első égési próbát a rakétamotorral, ezzel kulcsfontosságú technológiai akadályt ugrott meg.
A rakétaiparban a gyors újrahasználhatóság tűnik az egyetlen valóban érdemi előrelépésnek, amellyel látványosan csökkenthetők a költségek és a környezeti terhelés. Ha ez sikerül, a többi üzleti modell háttérbe szorul.
Célegyenesben a nagy kihívás
A nagy űripari fellendülés évei után mára csak néhány igazán komoly amerikai kereskedelmi rakétacég maradt versenyben, és a Stoke ezek közé tartozik. Az elmúlt évben a cég 185 milliárd forintnak (510 millió USD) megfelelő tőkét vont be; ezzel stabil pénzügyi háttérrel, tapasztalt mérnökcsapattal, kész kilövőállással vághat neki a végső kihívásnak: valóban bebizonyítani, hogy életképes a gyors, teljes újrahasználhatóság a 21. századi rakétatechnikában.
