
Minihold a kaotikus gyűrűk között
A JWST közeli infravörös kamerája (NIRCam) összesen tíz, egyenként 40 perces expozícióval rögzítette a Nap fényének csillanásait, amelyek alapján sikerült azonosítani az új holdat. Az Uránusznak, más bolygóktól eltérően, ennyi apró belső holdja van, a gyűrűk és holdak összjátéka pedig meglehetősen kaotikus múltat sejtet. Az új hold még a leghalványabb eddig ismert uránuszi holdnál is kisebb és sötétebb, ezért könnyen előfordulhat, hogy további apróságok is rejtőznek még a gyűrűrendszerben.
Messze van, de közel az érdeklődéshez
Az Uránuszt először 1781-ben fedezték fel, majd a NASA Voyager–2-je negyven évvel ezelőtt repült el a 2,9 milliárd kilométerre keringő jégóriás mellett. Az új hold 56 ezer kilométerre van a bolygó középpontjától, majdnem kör alakú pályán mozog, ami arra utal, hogy nem vándorolt el születési helyétől. A belső, 13 gyűrűből álló rendszerben megbújva jó eséllyel ezért maradhatott sokáig láthatatlan.
Shakespeare vagy Pope után nevezhetik el
A hivatalos név az IAU jóváhagyására vár, de a hagyomány szerint Shakespeare vagy Alexander Pope egy művének szereplőjéről kaphatja majd a nevét. A JWST saját Naprendszerünk határain túl is számos páratlan felfedezést tett, de ez az aprócska hold is bizonyítja, hogy még mindig van mit megtudnunk a szomszédságunkban. A felfedezés jól mutatja, hogy a mesterséges intelligenciával támogatott csillagászat képes továbbvinni a Voyager–2 által elkezdett örökséget, közel negyven évvel azután, hogy először pillanthattunk be az Uránusz rejtélyes világába.