Miért ennyire fontos a bölények visszatérése?
Fontos kérdés, hogy miért tartják a féltve őrzött bölényállomány helyreállítását történelmi jelentőségű lépésnek. A válasz a prériföld ökoszisztémájában rejlik: a bölények évezredeken át formálták a tájat, legelési szokásaik segítségével fenntartották a növényzet biodiverzitását, a madaraknak és más állatoknak élőhelyet teremtettek, sőt a ritka növényfajok fennmaradásában is kulcsszerepük volt. A telepesek megjelenése után azonban a bölényeket vadászták, földjeiket felszántották, majd szarvasmarhákat telepítettek a végtelen legelőkre. Utoljára 1870-ben jegyeztek fel vadon élő bölényt Illinois területén.
A bölény és a prériföld emberi kapcsolata
Lényeges szempont, hogy a Kane megyei bölényvisszatelepítés nemcsak természetvédelmi, hanem közösségi, kulturális szempontból is korszakos lépés: Amerika középső részén évszázadokon át élő őslakos közösségeket és a pusztát összekötő kapcsolat újraélesztése is ez. Az új állomány tulajdonképpen az American Indian Center of Chicago és a Kane megyei erdővédelmi szervezet közös projektje; el is utasítják a „tulajdonlás” kifejezést – a bölényeket gondozzák, felügyelik, felelősek értük, ahogy az őslakos bölcsesség tanítja.
A prairie új élete
Az 1980-as évek végére Illinois 9 millió hektáros eredeti prérijéből már alig 930 hektárnyi maradt meg. Napjainkra ez a szám már az eredetinek is csupán egytized százaléka. Az őshonos növényzet eltűnése a prérityúk-féléket is a kihalás szélére sodorta; napjainkban mindössze 200 példány él a déli országrészben. A Kane County Forest Preserve 2011-től 114 növényfajt telepített vissza, köztük az ikonikus indiai füvet (Sorghastrum nutans) és a ritka gyíkfűfélét (Eryngium yuccifolium).
A bölény mint ökológiai kulcsfaj
A bölények visszatérése újabb élőlények megszaporodását indíthatja el. A barnafejű tehénmadár például évezredeken át főként a bölények által létrehozott környezetben élt, leszedegette az élősködő kullancsokat, bogarakat – a bölények eltűnése után életmódot váltott. Az ilyen ősi kapcsolatok most újraéledhetnek; a Nachusa Grasslands példája mutatja, hogy a madárfaj már visszaszokóban van.
A bölények, miközben sárfürdőznek a viszketés, rovarcsípés és a téli bundaváltás miatt, kisebb mélyedéseket hoznak létre. Ezek az átmeneti vízgyűjtőgödrök sok rovarnak, majd madárfajnak élőhelyet adhatnak. Így előbb-utóbb visszaköltözhetnek más ritka madarak, például a bobolink és a szöcske pityer is.
Őslakos tudás és közösségi szerepvállalás
A projekt egyik fő célja a helyi őslakos közösségek és az élőhely kapcsolatának helyreállítása. Erre az American Indian Center által vezetett önkéntes és oktatási kezdeményezések adnak lehetőséget, melynek keretében a helyiek és a közösség tagjai figyelik a prérilakókat, a bölényeket – méghozzá a hagyományos indián tudás átadásával.
Chicago körzetében mintegy 65 ezer őslakos él, a térség az Egyesült Államok harmadik legnagyobb ilyen lélekszámú régiója. Közel 180 törzs tagjai laknak itt, egyikük sem láthatott még a saját szemével élő bölényt – ez most megváltozhat.
Napjaink bölénycsordái Illinois-ban
Ma nemcsak Burlington Prairie-n élnek bölények Illinois-ban: 2014 óta a Nachusa Grasslands volt az első, ahol természetvédelmi célokból újra ide telepítettek bölényt. Az első, majdnem kétszáz év óta ott született meg az első bölényborjú 2015-ben. Míg Batavia közelében, a Fermilab részecskefizikai intézet területén már 1969 óta működik egy bölényállomány, Elgin állatkertjében 2013 óta láthatók az állatok.
A Kane megyei bölények egyelőre nem látogathatók: a nyugalmat és a beszokást biztosítani kell nekik a kemény tél idején. A megnyitás a közönség számára tavasszal várható, külön közösségi események formájában.
Hogyan gondoskodnak a bölénycsordáról?
A csorda gondozását és kezelését a családi tulajdonú Ruhter Bison végzi a következő három évben, miközben a helyi őslakos központ munkatársait is kiképezik az önálló gondozásra. A szakértők mindennap ellenőrzik az állatokat; ha szükséges, szénával vagy gabonával egészítik ki a takarmányt – bár a bölények komoly zsírtartalékokkal bírnak, a hideget is jól tűrik.
A cél, hogy az első hat egyedből (három nőstény, három hím) valódi tenyészcsorda alakuljon ki. Ha sikerül tovább bővíteni a kerített területet, évről évre nőhet majd az egyedszám.
Bölények a lakók szomszédságában
A városi közeghez közel elkerülhetetlen a masszív kerítés: a bölények veszélyesek is lehetnek, ha megijednek vagy fenyegetve érzik magukat – ilyenkor támadni is tudnak. Az állomány azonban így is jóval szabadabban élhet, mint a közelebbi chicagói csordák.
A puszta újjáépítése, a bölények és az emberek kapcsolatának helyreállítása egyszerre szimbolikus és ökológiailag is létfontosságú lépés. A bölények nemcsak visszatanítják a prérinek, hogyan legyen újra préri, hanem az emberek közösségének is segítenek emlékezni, honnan jöttünk és hová tartunk.
