Miért kritikusak ezek a fajok?
A cápák és ráják közé tartoznak a tengerek csúcsragadozói, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges tengeri ökoszisztémák fenntartásához. Bár évtizedek óta halásszák és kereskednek velük, a piac értéke majdnem 370 milliárd forint évente. Most először fordul elő, hogy ilyen széles körű kereskedelmi tiltásokat vezetnek be ezeknek az állatoknak a húsára, uszonyára és egyéb termékeire vonatkozóan.
A cápák és ráják több mint egyharmadát fenyegeti ma már a kihalás veszélye. Az óceáni (pelagikus) cápafajok populációi az utóbbi 50 évben több mint 70%-kal csökkentek, a zátonycápák szinte világszerte eltűntek. A fő ok az ellenőrizetlen túlhalászat. Míg más értékes halfajok, például a tonhalak évtizedek óta szigorúan szabályozottak, a cápák és ráják sokáig ugyanolyan tömegáru-státuszba kerültek, mint azok a halfajok, amelyek évente akár milliószámra is ívhatnak. Ezzel szemben a cápák lényegesen kevesebb utódot hoznak világra, és jóval lassabban válnak ivaréretté. Például egy óriás ördögrája egész életében alig hét utódot hoz világra — mégis ugyanolyan mértékben vadászták őket, mint a gyakori halfajokat.
Mire használják a cápákat és rájákat?
A mantarájákat főként nagyméretű kopoltyúlemezükért vadásszák, amelyet Ázsiában hagyományos orvoslás céljából, a szervezet méregtelenítésére és immunerősítésre használnak, bár ezeknek nincs tudományos alapja. Húsukat állati takarmánynak vagy helyi fogyasztásra használják fel. A cápauszony továbbra is luxuscsemege Ázsia tehetős köreiben, ahol főleg az uszonyból készült, rendkívül drága leves számít különlegességnek. Ugyanígy a cápahús is egyre népszerűbb, olcsó fehérjeforrásként, sőt, gyakran kutya- és macskaeledel összetevőjeként is megjelenik.
A mélytengeri cápák, például a keselyűcápa (gulper shark) máját az értékes szkvalénolaj kinyeréséhez használják, amely a kozmetikai ipar egyik kedvelt összetevője arckrémekben és sminkekben. Az engedély nélküli kereskedelem miatt egyes populációk 80%-nál is nagyobb mértékben csökkentek. Sőt, mostanában a vakcinaiparban is egyre többször alkalmaznak szkvalénalapú adalékanyagokat. Bár léteznek szintetikus alternatívák, a kozmetikai piac továbbra is élő állatokból származó szkvalént vásárol.
Fordulópont: a CITES új szigorítása
A CITES most elfogadott döntései történelmi mérföldkövet jelenthetnek, ugyanis a szervezet eddig jobbára az ikonikus szárazföldi állatok (elefánt, orrszarvú, főemlősök) és néhány tengeri emlős védelmére összpontosított. Csak az elmúlt évtizedben került látókörükbe a cápák és ráják rendkívüli veszélyeztetettsége. Az idei COP20 konferencián minden javasolt cápa- és rájafaj védelmére irányuló intézkedést elfogadtak, többnyire egyhangú támogatással a 185 tagállam és az Európai Unió részéről. Ez korábban sosem fordult elő.
Az EU kiemelt beszállítója a délkelet- és kelet-ázsiai cápaiparnak, a teljes export–import mennyisége a világpiac több mint ötödét teszi ki.
Új szabályok, komolyabb ellenőrzési lehetőségek
A keselyűcápák (gulper sharks), a simafarkú kutyacápák (smoothhounds) és a vándorkutyacápa (tope shark) húsáért, az ékhalak (wedgefish) és az óriás gitárhalak (giant guitarfish) pedig főként az értékes uszonyukért a legfőbb célpontjai a kereskedelemnek. Ezeket most a CITES II. mellékletébe sorolták, amely szigorú nemzetközi kereskedelmi ellenőrzést ír elő: csak akkor engedélyezhető a kereskedelem, ha az nyomon követhető és fenntartható. Egyes fajoknál — például az ékhalaknál (wedgefish) és az óriás gitárhalaknál (giant guitarfish) — ideiglenes teljes kereskedelmi tilalom lép életbe. Más fajok, mint az óceáni fehérúszójú cápa (oceanic whitetip shark), a bálnacápa (whale shark), az óriás ördögrája (manta ray) és az ördögrája (devil ray) már az I. mellékletbe tartoznak, tehát üzleti célú kereskedelem esetükben egyáltalán nem engedélyezett, mivel közvetlenül veszélyezteti a létüket.
Konkrétan, ha valaki az óceáni fehérúszójú cápa (oceanic whitetip shark) uszonyát próbálja a jövőben eladni, 90 napon belül az már illegális terméknek fog minősülni.
Az ellenőrzés és végrehajtás nehézségei
Bár a döntések mérföldkőnek számítanak, a végrehajtásuk korántsem magától értetődő. Egy nemrégiben végzett genetikai vizsgálat szerint Hongkongban például több mint hetvenszer annyi óceáni fehérúszójú cápából (oceanic whitetip shark) származó uszonyt találtak, mint amennyi a hivatalos CITES-adatokban szerepelt. Ez arra utal, hogy a kereskedelem legalább 90%-a illegális volt. A komplex, globális ellátási láncok továbbra is kihívást jelentenek a hatóságok számára.
Ennek ellenére, hogy ezek a fajok a legszigorúbb védelmet kapták, a tiltások és a jobb ellenőrzések jelentősen erősíthetik a hatóságok kezét az illegális szállítmányok felderítésében, elkobzásában és a bűnösök felelősségre vonásában. Ugyanígy az országoknak be kell fektetniük az azonosítást segítő eszközökbe, a szakemberek képzésébe és a rendszeres monitorozásba. Csak akkor várható kézzelfogható javulás, ha a mostani szabályozásokat ténylegesen betartatják.
Noha sok természetvédő örül az előrelépésnek, mégis szomorú, hogy ekkora a baj. Az új, szigorúbb védelem életbevágó a cápa- és rájafajok túléléséhez: most dől el, hogy sikerül-e megóvni őket a végső pusztulástól, vagy tovább folytatódik az illegális kereskedelem és a néma kihalás.
