Jared Isaacman – pilóta, milliárdos és újító
Jared Isaacman figyelemre méltó tapasztalattal érkezik a NASA élére. Nemcsak sikeres vállalkozó, hanem tapasztalt pilóta is, aki már kétszer járt az űrben – mind az Inspiráció4 (Inspiration4), mind más privát küldetések résztvevőjeként. Egyik útján mindenkinél messzebb jutott a Földtől az Apollo-korszak óta. Kiemelkedik abból a szempontból, hogy nemcsak teljesítette a NASA űrhajóskövetelményeit, hanem önkéntesen sokszínű személyzettel dolgozott és tudományos projekteket is előtérbe helyezett.
Megosztó elképzelések – az Athena-terv
Ennek ellenére Isaacman kinevezése számos kérdést vet fel a NASA alkalmazottai és szimpatizánsai körében. Elsősorban az a 62 oldalas vízió, amelyet Isaacman dolgozott ki a NASA jövőjéről, okoz vitákat. Az Athena-tervként emlegetett dokumentum szerint a milliárdos jelentős átalakításokat javasol, többek között a klímatudományi kutatások kivonását a NASA feladatköréből, és ezek átadását tudományos akadémiáknak. Emellett minden egyes NASA-központ működését külön vizsgálná, hatékonysági mutatók (KPI-k) alapján.
Ez a terv sokak szerint alapvetően félreérti, hogyan működik az űrügynökség, és miként finanszírozható a tudományos kutatás az Egyesült Államokban. Vannak, akik szerint Isaacman nyitottsága a Trump-adminisztráció irányvonalára nagyobb lehet, mint amilyennek elsőre tűnik.
A politikai valóság és a költségvetési káosz
Az Athena-terv óta egyébként sok minden változott a NASA háza táján. Jelentős elbocsátások, költségvetési bizonytalanság és a váratlan jelölés mind hozzájárultak ahhoz, hogy az űrügynökség helyzete drámaian megváltozzon. Isaacman maga hangoztatta: minden sorával egyetért a dokumentumban leírtakkal, noha azt hét hónappal ezelőtt írta.
Ezért, bár igyekszik elhatárolódni azoktól a felvetésektől, miszerint tudományellenes lenne vagy kiszervezné a tudományos feladatokat, a költségvetési megszorításokat ő maga is bírálta. Nyilvánosan kiállt amellett, hogy a NASA tudományos büdzséjének közel felére történő csökkentése végzetes lenne.
Bürokrácia, döntéshozatal és a politikai csapda
Isaacman nem tipikus bürokrata. Míg korábbi NASA-igazgatók túlzott óvatossággal viszonyultak a szervezet intézményi rendszeréhez, Isaacman azzal tűnt ki, hogy kész szembemenni a merev belső folyamatokkal a hatékonyság érdekében. Ez ugyan lendületet adhat, de súlyos politikai és kongresszusi ellentéteket vetíthet előre – egyensúlyozni kell a gyors döntéshozatal és a törvényhozással való együttműködés között.
Mindez azért kritikus, mert önmagában a NASA-adminisztrátor mozgástere is korlátozott: a nyilvános költségvetési tervek kihirdetése után a kormányzat minden tagjának egységesen kell védenie az állami javaslatokat, az érdemi változásokat legfeljebb belső, háttértárgyalások révén lehet elérni.
Költségvetési nehézségek és bizonytalanság
A NASA jövője most elsősorban a Fehér Ház Költségvetési Hivatalától (OMB) függ, amely meghatározza az elnöki célokat a teljes végrehajtó hatalomban. Az OMB lépései miatt a NASA 2025-ben kevesebb mozgástérrel számolhat, mint amennyi a 2020–2024 közötti időszakban átlagosan volt. Az új bürokratikus követelmények miatt a kutatóknak bonyolultabb eljárásokon kell keresztülmenniük, hogy a már megítélt pénzt elköldhessék, ami akadályozza a hatékonyságot.
Mindezt figyelembe véve továbbra sincs teljes költségvetése az ügynökségnek 2026-ra, a legutóbbi ideiglenes finanszírozási törvény pedig január 30-án lejár. Papíron az adminisztráció továbbra is a NASA tudományos kapacitásának harmadát szüntetné meg.
Korlátozott reménysugarak
Enyhülést jelent, hogy mind a Képviselőház, mind a Szenátus nyíltan fellépett a Trump-féle költségvetési vágások ellen, és több, korábban törlésre ítélt tudományos küldetés – például a Psziché (Psyche) – folytathatja működését egy újabb éven át. A NASA-nak most olyan vezetőre van szüksége, aki ténylegesen kiáll a szervezet érdekeiért – az azonban még kérdéses, hogy Isaacman képes lesz-e betölteni ezt a szerepet.
