Lencsehatás hozta közel a múltat
Az univerzum kezdeti időszakának csillagait rendkívül nehéz megfigyelni, hiszen roppant távol vannak. A mostani felfedezéshez a tudósok gravitációs lencsehatást használtak ki: hatalmas tömegű objektumok, például fekete lyukak vagy galaxishalmazok meggörbítik a környező téridőt, így a távoli szupernóva fénye felnagyítódik, láthatóvá válik. Ezzel a módszerrel Eos részletei is feltárulhattak.
Ősi csillag, első elemek
Eos különlegessége, hogy egy hidrogénben gazdag, viszont nehéz elemekben igen szegény környezetben robbant fel. A kutatók szerint a szülőcsillag a Naphoz képest kevesebb mint 10%-nyi nehéz elemmel rendelkezett, ami megerősíti elképesztően korai eredetét. Az ultraibolya fény elemzése alapján Eos egy ritka, II-P típusú szupernóva, amely hosszabb ideig fényes marad a robbanás után.
Új kulcs az univerzum múltjához
Bár további korai szupernóvákat kell megfigyelni, hogy kiderüljön, Eos mennyire számít tipikusnak, ez a felfedezés új távlatokat nyit az univerzum múltjának feltérképezésében. Segíthet jobban érteni, hogyan alakultak ki és haltak meg az első csillagok, és hogyan szórták szét az univerzumot formáló elemeket.
