
Mamutcsont-alapú építmények
A legtöbb csontvázat Kijevtől mintegy 110 km-re, Mezhyrich falu közelében találták meg. Az 1966 és 1974 közötti ásatások során a régészek olyan elrendezésben fedezték fel a mamutcsontokat, amely minden kétséget kizáróan lakóházak jelenlétére utalt az utolsó jégkorszak idejéből. Bár a szakértők többsége ezt az értelmezést támogatja, a pontos dátumok és a használat időtartama továbbra is kérdéses. Korábbi minták 19 000 és 12 000 év közé tették az építmények korát.
Mennyi ideig álltak a mamutházak?
A friss vizsgálatok során a régészek kisebb állatok maradványait datálták a mamutházak mellett, hogy pontosabb időrendet határozzanak meg. A legnagyobb mezhyricsi építményt 18 323 és 17 839 év közé datálták, vagyis közvetlenül az utolsó jégkorszak leghidegebb, ún. utolsó glaciális maximuma (26 500–19 000 éve) után használták. Az építményt akár 429 éven keresztül is használhatták, ami arra utal, hogy ezek a menedékek elsősorban a túléléshez szolgáltak, nem pedig hosszú távú letelepedéshez.
Hogyan működtek ezek a menedékek?
Az alapot mamutkoponyák és hosszú csontok adták, amelyeket függőlegesen a földbe süllyesztettek. Ezekre építették az egész szerkezetet, amelyet valószínűleg faváz, kisebb állatok bőre vagy nyírfakéreg fedett. A tetőt agyarakkal és hosszú, lapos csontdarabokkal stabilizálták, hogy védjék a lakókat a szél ellen.
Egy-egy házban 5–7 ember élhetett, akik mindennapi tevékenységeiket – így pattintott kőszerszámok készítését, bőrök feldolgozását, kisebb állatok feldarabolását – bent végezték. Számos szakértő szerint további vizsgálatokra és még több radiokarbon-mérésre van szükség, hogy végleges képet kapjunk az épületek használatáról.
