Mégsem csak szemét a szemét DNS
A kutatók vizsgálatai alapján kiderült, hogy ezek az inaktívnak tűnő géndarabok kulcsfontosságúak lehetnek a génkifejeződés szabályozásában, különösen a korai fejlődési szakaszokban. Ahogy halad előre a tudomány, egyre pontosabban látjuk, hogy bizonyos TE-k nemhogy haszontalanok, hanem egyenesen génbe- és kikapcsoló kapcsolóként működnek. Kimutatták például, hogy a TE-kből származó nem kódoló RNS-molekulák képesek más génekre hatni, és befolyásolni azok működését.
Szigorú laboratóriumi vizsgálatok
A tanulmány nagy precizitással vizsgálta a MER11 nevű TE-családot, amely mintegy 18,1 millió bázispárból áll, és valamikor 40 millió évvel ezelőtt épült be a főemlősök DNS-ébe. A kutatók a családot négy alcsoportra bontották, a legfiatalabb (MER11_G4) bizonyult a legaktívabbnak; kiderült, hogy egyedi DNS-motívumokat, vagyis olyan kötőhelyeket hordoz, amelyek nélkülözhetetlenek a fejlődéshez, mivel ide kapcsolódnak azok a fehérjék, amelyek a gének ki- és bekapcsolását vezérlik.
Fajok közötti különbségek és további lehetőségek
Érdekes, hogy a MER11_G4 szakaszokban apró eltérések találhatók az emberek, csimpánzok és makákók között, ami azt eredményezi, hogy ezek a vírusmaradványok minden fajnál másként befolyásolják a génkifejeződést. Ez alapján megállapítható, hogy a különböző transzponálható elemek nemcsak az emberi örökítőanyagban, hanem más élőlényekben is fontos szabályozó szerepet tölthetnek be. A kutatók szerint ezt a megközelítést a jövőben bármely TE-családra alkalmazhatják, így tovább feltárhatják az emberi és állati DNS rejtett működését – például a CRISPR-rel (génszerkesztéssel) ki is lehet majd próbálni, mit okoz egy-egy TE-részlet eltávolítása, akár egészségben, akár betegségben.
