Egy rejtélyes égi szakasz: fekete lyukcsillagok
A tudósok egy része „fekete lyukcsillagoknak” nevezi ezeket az objektumokat. Ezek az égi képződmények hiányzó láncszemet jelenthetnek a galaxisok fejlődésében, és magyarázatot adhatnak arra is, miért nőnek olyan gyorsan az univerzum közepén lévő szupernehéz fekete lyukak. A James Webb Űrteleszkóp csupán apró, néhány százaléknyi Tejútrendszer-átmérőjű pöttyöket látott, amelyek világosságához elméletileg lehetetlenül sűrű csillaghalmazra lenne szükség. Emiatt a tudósok sejtik, hogy valami ismeretlen és izgalmas dologról lehet szó.
Új szakasz a fekete lyukak születésében
Már húsz éve létezik az az elmélet, hogy a legelső csillagok csupán hidrogénből álltak, és amikor kifogytak az üzemanyagból, magjuk összeroppant, miközben sűrű hidrogénburkuk túlélte az összeomlást, körbezárva az újszülött fekete lyukat. Így egy kvázi-csillag, vagyis fekete lyukcsillag keletkezik, amely lényegében anyagot juttat a fekete lyukba, miközben hatalmas fényt bocsát ki. Az, hogy ezek a vörös pöttyök ilyen gyakoriak a korai univerzumban, arra utalhat, hogy ez a gázgömb-fázis alapvető szerepet játszhat a galaxisfejlődésben és a fekete lyukak növekedésében. Ha valóban fekete lyukcsillagokról van szó, az a Webb Űrteleszkóp (James Webb Space Telescope) egyik legnagyobb áttörése lehet, amelyre az asztrofizikusok régóta vártak.
