Az ősi sztyeppei macska, aki a farkán melegszik

Közép-Ázsiában él a különleges pusztai macska (Pallas-macska, angolul: Pallas’s cat, latinul: manul), amelyet vaskos, dús bundája miatt sokkal nagyobbnak gondolunk, mint amekkora valójában. Rövid lábai és tömzsi testalkata elrejti, hogy alig nagyobb, mint egy átlagos házi macska – tömege alig haladja meg a 3-4 kilogrammot. Sűrű szőrzete azonban rendkívüli szigetelést biztosít számára a jeges, hideg füves pusztákon és hegyvidéki réteken, ahol él. Általában magányosan, rejtőzködve húzza meg magát napközben sziklahasadékokban vagy mormotajáratokban, ezért ritkán lehet megpillantani.

Lopakodó vadász, rejtélyes külsejű macska

Este indul portyára, és kora hajnalig vadászik. Inkább lesből támadó, azaz a rágcsálók járatainál várakozik, amíg zsákmánya előbújik. Színe tökéletesen alkalmazkodik a környezetéhez: bundája őszes-szürkés vagy halványbarna, de évszakonként változik, hogy minél jobban beleolvadjon a tájba. Szőrszálainak fehér vége miatt bundája márványos, deres hatású, ami kiváló álcázást nyújt a sziklák és bokrok között.

Különleges hangok, szokatlan tekintet

A manul szerény méretéhez képest meglepően nagy területet jár be: egy-egy példány akár 9–18 km²-t is birtokolhat. Érdekes, hogy a kis macskafélék közt egyedülálló módon nem hasított, hanem kerek pupillája van. Hangja is különleges: stresszes helyzetben vagy izgatottságában ugatásszerű, éles hanggal reagál, amitől inkább kutyára hasonlít, de dorombolni és morgolódni is tud, mint más macskák. Szabadon átlagosan 8-9 évig él.

Melegítő farok és morcos ábrázat

A túlélés mestere: legendásan bozontos farkát nemcsak egyensúlyozásra használja, hanem rá is ül vagy rátekeri, hogy mancsait felmelegítse a fagyban. Az örökké morcos arckifejezésének azonban a hideghez nincs köze – ez egyszerűen a manul sajátos génjeinek eredménye.

2025, adrienne, www.livescience.com alapján

Share on Social Media