Lopakodó vadász, rejtélyes külsejű macska
Este indul portyára, és kora hajnalig vadászik. Inkább lesből támadó, azaz a rágcsálók járatainál várakozik, amíg zsákmánya előbújik. Színe tökéletesen alkalmazkodik a környezetéhez: bundája őszes-szürkés vagy halványbarna, de évszakonként változik, hogy minél jobban beleolvadjon a tájba. Szőrszálainak fehér vége miatt bundája márványos, deres hatású, ami kiváló álcázást nyújt a sziklák és bokrok között.
Különleges hangok, szokatlan tekintet
A manul szerény méretéhez képest meglepően nagy területet jár be: egy-egy példány akár 9–18 km²-t is birtokolhat. Érdekes, hogy a kis macskafélék közt egyedülálló módon nem hasított, hanem kerek pupillája van. Hangja is különleges: stresszes helyzetben vagy izgatottságában ugatásszerű, éles hanggal reagál, amitől inkább kutyára hasonlít, de dorombolni és morgolódni is tud, mint más macskák. Szabadon átlagosan 8-9 évig él.
Melegítő farok és morcos ábrázat
A túlélés mestere: legendásan bozontos farkát nemcsak egyensúlyozásra használja, hanem rá is ül vagy rátekeri, hogy mancsait felmelegítse a fagyban. Az örökké morcos arckifejezésének azonban a hideghez nincs köze – ez egyszerűen a manul sajátos génjeinek eredménye.
