Baglyok, méhek, csontodúk
Először azonosítottak olyan méhkolóniákat, amelyek már létező üregeket – jelen esetben csontüregeket – használtak fészeképítéshez, fosszilis állapotban. Eddig is ismert volt, hogy néhány méhfaj régi csontokat fúrt ki magának, de most először találtak természetesen kialakult csontüregekben teljes méhfészkelő struktúrát. A kutatócsoport Osnidum almontei néven azonosította a fosszilis méhfészkeket, és hangsúlyozták, hogy a méhek minden rendelkezésre álló csontüreget elfoglaltak a barlangi üledékben.
Generációk óta a fogüregekben
A hutia csontokat a valaha ott lakó hispaniolai gyöngybaglyok vitték a barlangba. Ezek a baglyok vagy egészben cipeltek be rágcsálókat, vagy táplálkozás után köpték ki a maradványokat. Az idő teltével a csontkupacokat beborította a barlangba beáramló üledék. A kutatók azt is megfigyelték, hogy ugyanazon fogüregben hat különálló méhfészket is találtak: bizonyíték arra, hogy több méhgeneráció is ugyanazt a helyet használta egymás után.
Különleges barlangi élet
A méhek valószínűleg azért költöztek a barlangba, mert odakint, a karsztos, meredek mészkővidéken nem voltak alkalmas földterületek fészekrakáshoz. A méhek alapvetően a nyílt terepen fészkelnek, de itt a barlangi csontkupac volt a legjobb lehetőség. A felfedezést végül az mentette meg a pusztulástól, hogy a barlangot szennyvíztározónak akarták átalakítani, ezért a kutatók gyors fosszília-mentőakciót szerveztek – szerencsére az átalakítás végül meghiúsult. Az előkerült, feldolgozásra váró fosszíliák még további szenzációkat rejthetnek.
