Aguada Fénix: város méretű kozmoszábrázolás
A lelőhely egyfajta „kozmosztérkép”, vagyis csoportosan elhelyezett építményekkel, csatornákkal, töltésekkel és gátakkal készült; ezek kereszt alakú, szabályos rendszert alkotnak. Külön figyelmet érdemel, hogy ez a „kozmogram” korát megelőzve ábrázolta a világ rendjét, így nagy valószínűség szerint az építés nem kényszermunkával történt, hanem közösségi, ünnepélyes alkalom lehetett, amely összehozhatta a környező csoportokat.
A régészek szerint az ókori emberek körében ezek a nagyszabású építkezések kollektív rituálékat, közös lakomákat, árucsere-lehetőségeket és akár párválasztási alkalmakat is jelenthettek — vonzó események voltak tehát, nem kényszerű robot.
Építményrendszer és a ceremoniális középpont
Aguada Fénix közepén több kisebb építmény és emelvény, az úgynevezett „E csoport” található. Itt föld alatti régészeti leletek (például zöldkő díszek, amelyek krokodilt, madarat vagy talán szülő nőt ábrázolhatnak, kerámiaedények, pigmentek) erősítik a helyszín szakrális jelentőségét.
A csatorna- és gátrendszer részben egy közeli tó vizéből táplálkozott, ám a tó kis mérete miatt a csatornák aligha voltak folyamatosan vízzel teltek. Noha a csatornahálózat nem szolgálta a mezőgazdaságot vagy az öntözést, a kereszt alakban kiépített struktúrák erősen ceremoniális célt sejtetnek.
Külön figyelmet érdemel, hogy Aguada Fénix egyes elemei befejezetlenek maradtak a 700 körül történt elhagyásakor; több csatornaszakasz is félkész állapotban maradt.
Szociális hierarchia nyomai nélkül
Az Aguada Fénixen végzett ásatások során nem találtak semmilyen szociális hierarchiára utaló nyomot — ellentétben a későbbi nagy maja központokkal, mint Tikal vagy Copán, ahol a hatalmi rétegek már jól megfigyelhetők. A kutatók szerint legalább ezer ember vett részt az építkezésben. Talán csillagászati és naptári tudással rendelkező vezető személyiségek tervezték a monumentális kozmoszábrázolást.
Az égi rend szerepe
Ebből adódóan feltételezhető, hogy az építők a világegyetemet és az égi mozgásokat kulcsfontosságúnak tartották. A kelet–nyugati és észak–déli tengelyek meghatározásával szimbolikusan a kozmosz rendjét vetítették a földre. A kelet–nyugati vonal különösen fontos lehetett, mivel a nap járásához kapcsolódó időszámítással, vagyis a nappalok és éjszakák ritmusával is összefüggött. Az építményorientáció ráadásul egy 260 napos rituális naptári ciklust is figyelembe vett — ez később a maják és más közép-amerikai kultúrák szakrális időszámításának alapjává vált.
Tudományos viták
Noha több kutató üdvözölte a felfedezést, abban megoszlanak a vélemények, hogy valóban „kozmogramról” beszélhetünk-e. Egyes tudósok szorosabb meghatározást és azonosítási módszert követelnek, míg mások dicsérik a körültekintő elemzést, és úgy látják, hogy a lelőhelyen talált temetkezések és elrendezések megerősítik a világegyetem- és időszemlélet központi szerepét.
Külön figyelmet érdemel, hogy az egész struktúra kollektív összefogással, nem zsarnoki uralkodók alatt készült el. Ebből adódóan a régészetben is egyre hangsúlyosabbá válik a közös fellépés, a „nép” szerepének hangsúlyozása; nem feltétlenül a hatalom és a hierarchia állt a korai monumentális építkezések mögött.
