
Az első tűzgyújtás jelentősége
A tűz uralása fordulópontot jelentett az emberi fejlődésben. Nemcsak táplálóbbá és könnyebben emészthetővé tette az ételeket, hanem a társas kapcsolatok kialakulását, a közös lakhelyeket és a hatékonyabb vadászatot is lehetővé tette. Pontosabban a rendszeres főzésnek köszönhetően fejlődhetett ki nagyobb agyunk és kisebb gyomrunk. Mégis, ennek a forradalmi találmánynak a nyomait nagyon nehéz megtalálni, mert a hamu és a faszén könnyen szétoszlik, eltűnik az idők során. Fontos megjegyezni, hogy eddig a tudósok úgy hitték, a hominin ősök legkorábban 50 ezer éve voltak képesek önállóan tüzet gyújtani.
Barnham – a felfedezés helyszíne
Az áttörés egy angol település, Barnham területén történt, ahol a kutatók különösen vörös színű talajra lettek figyelmesek. A vörös árnyalat jellemzően akkor alakul ki, ha a földet rendszeresen 400–750 Celsius-fok (752–1382 Fahrenheit-fok) közötti hőmérsékleten melegítik fel – ez jóval magasabb annál, amit egy véletlenszerű erdei tűz okozhatna. A vizsgálatok szerint a talaj felforrósodása helyben történt, és nem egy természetes tűzeset eredménye volt.
Kőszerszámok, pirites szikrák, rejtélyes múlt
A kutatók négy tűz által szétrepedt kőkést is találtak, de a legmeggyőzőbb bizonyíték két apró vaspirit-darab volt. A pirit ebből a térségből csak tíz kilométernél messzebbről származhat, és kovakővel ütögetve szikrát ad, ami ősi tűzgyújtási módszerre utal. Mégis hiányzik a kovakő és a pirit közti szikrakeltés nyoma, ami tökéletes bizonyíték lenne – ennek ellenére a lelet példátlan.
Az egyik kutató, Nick Ashton szavaival élve: a modern korban ez ahhoz lenne hasonlítható, mintha egy elégett autót, mellette üres benzines kannával találnának, és ebből következtetnének a szándékosságra.
Kik lehettek a tűzgyújtók?
Noha emberi csontokat nem fedeztek fel, a helyszín környékén talált leletekből arra lehet következtetni, hogy a Homo heidelbergensis, vagy más korai emberfélék kis létszámú, vadászó-gyűjtögető csoportjai élhettek itt, akik ritkán találkoztak egymással.
Fontos megjegyezni, hogy nem lehet biztosan megállapítani, ez a tűzgyújtási tudás mennyire volt általános abban az időben. Más, hasonló korú településeken soha nem találtak piritet, így előfordulhat, hogy a tudás csak rövid ideig vagy szűk közösségben élt tovább, és időről időre újra felfedezték, majd elfeledték. Ennek ellenére a mostani lelet új fejezetet nyithat a tűz emberi történetében.
