Pályamódosítás okai és következményei
Vagyis a tervezett Orosz Orbitális Állomás (ROS) nem az északi-sarki területek megfigyelésére lesz optimalizálva, hanem ugyanazon a pályán kering majd, mint anno a Mir és most az ISS. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez a döntés súlyos anyagi és műszaki kompromisszum eredménye: a meglévő technológiák és a jól bevált Szojuz űrhajók alkalmazása jelentősen egyszerűbb és olcsóbb, mint egy teljesen új, sarki pályára fejlesztett rendszer. Formálisan ugyan az indiai együttműködés is megjelent indokként, de a szakértők szerint ez inkább kommunikációs fogás.
Ambíciók és realitások, régi-új űrállomás
Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy egy sarki pálya ismeretlen kihívásokat jelentett volna az orosz űriparnak: emberes űrrepülés ilyen pályán mindössze egyszer történt, a SpaceX Crew Dragon 2025. áprilisi repülésén. Az eredeti tervekben különleges modulok (mint az önálló OKA-T laboratórium, illetve egy felfújható, centrifugával szerelt egység) szerepeltek, valamint a holdprogramhoz tartozó technológiák gyakorlását várták az állomástól. Időközben azonban a jövőorientált víziót fokozatosan visszavágták, és a fókusz a Science Power Module-ra (NEM) került – amely valójában egy gyárban félkészen álló energiaellátó-labor modul, eredetileg az ISS orosz szegmensének megerősítésére.
A NEM azonban számos hibával küzd: hiányzik belőle a megfelelő irányítási rendszer, és egyetlen dokkolóportja sem teszi lehetővé, hogy egyszerre teherűrhajó kapcsolódjon, miközben a legénység bent tartózkodik. Alapvető életfenntartó berendezéseket (például vécét és vezérlőszámítógépet) is utólag kellene beleépíteni.
Indítási nehézségek
Az indítási tervek is problémásak voltak: a NEM-et az Angara-A5M rakétával tervezték pályára állítani a Vosztocsnij űrrepülőtérről – csakhogy ekkor még nem is volt megfelelő indítóállás, az Angara-A5M pedig máig sem repült. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek a korlátok lehetetlenné tették a sarki pályás álmot: a szakértők szerint akárhogy is alakítják át, a NEM nem válik igazi, független űrállomás-vezérlőmodullá, hiszen még kutatási rakomány számára is alig maradna hely.
Pragmatikus visszalépés: előnyök és hátrányok
Az új, 51,6 fokos pálya lehetővé teszi, hogy az oroszok a meglévő, már Föld körül keringő Nauka modullal indítsák el a ROS-t, extra fejlesztések nélkül. Emellett a bevált Szojuz rakéták és a Bajkonur űrrepülőtér is megfelel a feladathoz, a NEM-et pedig a stabil Proton–M rakétával vihetik fel. Az állomásfelépítés részletes üteme máris elkészült: először a Nauka modulra csatlakozik egy új multifunkciós csomópont (UUM), majd 2029-ben érkezik hozzá a NEM, végül egy légzsilipmodullal zárul a bővítés.
A ROS végül leválik az ISS-ről, és két módosított Progressz-teherűrhajó irányításával működhet önállóan. Vagyis az új űrállomás inkább tűnik a múlt visszatérésének, mint valódi előrelépésnek.
Bizonytalan jövő: műszaki gondok, lehetőségek, szünetek
Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy már a közelmúltban indított Nauka modullal is gondok akadnak: 2021 óta javításokat igényel, szivárgó hűtőrendszerét kell helyrehozni, és minden javítást 2030 júniusáig el kell végezni, hiszen ekkortól leáll az ISS működése. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy mindezek miatt akár hosszabb szünet is várható az orosz emberes űrrepülésekben.
Oroszország régóta keres partnereket a ROS-hoz, de eddig semmi látványos eredmény nem született. Az új űrállomás sorsa így továbbra is homályos: lehetőség, kihívás és bizonytalanság egyszerre.
