Késő este eluralkodott rajtam az aggodalom: többször is próbáltam elérni a feleségemet, de minden alkalommal csak az az üzenet jött, hogy a hívás nem indítható. Aznap még nem beszéltünk, és nem emlékeztem pontosan, mikor érkezik vissza a barátnőivel tett kiruccanásról. Ha csak repülő üzemmódban lett volna a telefonja, a hívásaim átmentek volna a hangpostára — de most még ez sem történt meg.
Végül csak egy véletlen hálózati hiba volt a gond, amit egy egyszerű újraindítás megoldott, amint leszállt a gépe. Egy családtag rögtön rá is világított: elkerülhettem volna ezt a pár percnyi aggodalmat, ha egyszerűen megnéztem volna a megosztott helyzetét a telefonján.
A privát szféra ára
Az iPhone-ok és az androidos telefonok ma már egyszerűen lehetővé teszik, hogy szeretteid élőben lássák, hol jársz — és cserébe a nagy techcégek is hozzájutnak a helyadatokhoz. Mi azonban a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy nem kérünk az ilyen követésből, és egyikünk sem szeretné, hogy a másik bármikor így megnézhesse, merre járunk. Ez a párnapos utazás sem változtatott a véleményünkön.
A mindennapi követés nem mindenkinek jó
Ezeknek a funkcióknak a bekapcsolása folyamatos helymeghatározást igényel — nemcsak akkor, amikor egy vállalkozást keresel vagy útvonalat nézel. Ennél is fontosabb: mindez azt jelenti, hogy végleg búcsút inthetsz a személyes szabadságodnak, függetlenül attól, hogy mennyire bízol azokban, akik látják, merre jársz.
