Hogyan működik a DNS-szalag?
Az adatok rögzítése úgy történik, hogy a kazetta apró rekeszeibe mesterséges DNS-szálakat helyeznek, majd ezeket egy speciális védőréteggel, úgynevezett zeolit-imidazolat kerettel burkolják be. Olvasáskor a kiválasztott részt nátrium-hidroxidban áztatják, majd a tartalmat DNS-szekvenálással fejtik vissza. A védőréteg eltávolítható és visszahelyezhető, így a tárolt állomány frissíthető, illetve felülírható.
Tárolókapacitás és jelenlegi korlátok
A bemutatott prototípus 156,6 kilobájt adatot tárolt és állított vissza egyetlen kép formájában. Az összes helyreállítás és újraírás 150 percet vett igénybe, de ez optimálisan 47 percre csökkenthető. Jelenleg átlagosan 74,7 GB férne el egy kilométernyi szalagon, de elméletileg akár 362 petabájt is elérhető, ami 80 millió DVD-nek felel meg. Egy LTO-9 kazetta méretű szalagra most körülbelül 77 GB adat férne – ez jócskán elmarad a valós LTO-9, azaz 18 TB natív kapacitásától. Az elméleti maximum azonban 375 PB lehet.
Előnyök és jövőbeli lehetőségek
A szalag partíciói lehetővé teszik a gyors visszakeresést, törlést és módosítást. A védőréteg ellenáll a hőnek és enzimeknek: számítások szerint szobahőmérsékleten 345 évig őrzi az adatot, hűtve akár évszázadokig is. A legnagyobb gond a DNS-szintézis magas költsége és lassúsága – egy kilométeres szalag feltöltése így rendkívül sok időt igényel. A kutatók bíznak abban, hogy a későbbi technológiák lehetővé teszik a gyorsabb, MI-alapú írást is.
