
Megállíthatatlan olvadás
Az A23a ma már csak fele akkora, mint eredetileg, de még így is 1770 négyzetkilométer (ami nagyjából Komárom-Esztergom megye területének felel meg), legszélesebb pontján körülbelül 60 km. Az utóbbi hetekben hatalmas, akár 400 négyzetkilométeres darabok is letörtek róla, miközben számos kisebb, de még mindig hajókat veszélyeztető jégtömb is a környező vizekbe került. Az óceán már túl meleg ehhez az ősi jéghez: naponta akár 20 km-t is sodródva egyre gyorsabban bomlik le, legnagyobb része pedig észrevétlenül olvad el.
Nem volt visszaút
Az A23a 1986-ban vált le az antarktiszi jégtakaróról, de a Weddell-tengeren több mint harminc évig szinte mozdulatlanul vesztegelt a tengerfenéken. 2020-ban aztán elszabadult, és a híres Jéghegy-folyosón (Iceberg Alley) át az Atlanti-óceán felé indult. Márciusban ugyan veszélyes közelségbe került Dél-Georgia szigetéhez, de májusban ismét tovább sodródott. Mostanra a folyamatos melegedés és hullámzás miatt végérvényesen darabjaira hullik.
A tudósok szerint döbbenetes, hogy ilyen sokáig egyben maradt, de a sorsa elkerülhetetlen volt: minden jéghegynek vége, amint elhagyja az antarktiszi hideg védelmét. Maga a jéghegyképződés természetes, de a gyorsuló eltűnés mögött egyértelműen az emberi eredetű klímaváltozás áll.