Az óriás fák jelentősége a szénmegkötésben
A kutatók öt nagy perui erdőben vettek mintákat, ahol részletesen megmérték több száz fa átmérőjét, magasságát, lombkorona-méretét és faanyagsűrűségét, hogy pontos becslést kapjanak arról, mennyi szén található a föld felett és alatt. Az eredmények alapján a szénraktározás nagysága egyenesen arányosan nőtt a fa törzsének átmérőjével: 41 cm átmérő felett megfigyelhető egy kritikus küszöb, ahol a legnagyobb mennyiség összpontosul. Egy hektár ilyen erdő felszínén akár 331 tonna szén is lehet – ez kicsit több mint 300 ezer kilogramm hektáronként –, a talajban pedig további akár 47 tonna is található. Az összes szén 88–93%-a a nagy fákban koncentrálódik; például a kenyérgyümölcsfák (Brosimum alicastrum) esetében a szén szinte teljes egésze, 89%-a, a vastagabb törzsű példányokban gyűlik fel.
Erdőgazdálkodás versus klímavédelem
A jelenlegi szabályozás Peruban előírja, hogy csak akkor lehet fát kivágni, ha eléri az adott fajra vonatkozó, 41–61 centiméter közötti minimális átmérőt. Így épp ezeket a kulcsfontosságú óriásokat pusztítják, ezért az erdők szénkészlete látványosan csökken, és a klímavédelmi szerepük is veszélybe kerül. Több kutató szerint ugyanakkor nemcsak a méret számít: az is lényeges, meddig raktározza el a fa a szenet, vagyis mennyi ideig marad bent a szén a rendszerben. A trópusi éghajlaton ugyanis a szén tárolásának időtartama eleve rövidebb, de a legnagyobb fák továbbra is évszázadokig képesek elraktározni a szén-dioxidot, szemben a fiatalabb fákkal.
Lassú helyreállás, gazdasági érdekek
Következésképpen a fiatal fák regenerációja nem elég gyors ütemű; a kivágott óriásfákban tárolt szén elvesztése évtizedeken át nem pótolható. Ez külön veszélyt jelent a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából, mert az erdők újratelepítése egyrészt lassú, másrészt a megváltozott mikroklíma miatt gyakran nem is sikeres. A szakértők szerint hatékonyabb lenne egy jól szabályozott, hosszú távra tervező gazdálkodási rendszer, amely korlátozza a kivágásra kijelölt fák méretét, miközben megőrzi a fő szénraktározókat. Ugyanakkor nehéz politikai és gazdasági érdekeket érintő változásokat elérni, hiszen a faipar a legértékesebb óriásfák kivágásából él, amelynek komoly befolyása van az erdőgazdálkodási törvényekre és a szabályozásra.
Következésképpen
A perui Amazonas védelme és a szén-dioxid megkötésének fenntartása csak akkor lehetséges, ha sikerül jogszabályokkal védeni a legnagyobb fákat. Ez azonban ütközik a gazdasági szereplők érdekeivel, így kétséges, hogy a közeljövőben történnek-e jelentős változások.
