Hat évtizedes csend után jött a döbbenet
A Relay-2 műholdat 1964-ben indították, ám két fedélzeti átjátszója hamar meghibásodott, így hosszú ideje csak egy 35 kg-os űrszemétként keringett a Föld körül. 2024 júniusában azonban egy elképesztően erős, mindössze 30 nanoszekundumig tartó rádióimpulzust bocsátott ki – a legrövidebb szempillantás alatt túlszárnyalva a teljes égbolt többi forrását. Az ausztráliai Curtin Egyetem kutatóiból álló csapat az ausztrál Square Kilometer Array Pathfinderrel (ASKAP), egy 36 antennából álló rádióteleszkóppal észlelte a jelenséget. Ilyen rádiókitöréseket általában távoli galaxisok ritka, nagy tömegű rendszereiben észlelnek – most azonban szokatlanul közelről, bolygónk közvetlen szomszédságából érkezett.
Gyanakvás és vizsgálat: mi történt a Relay-2-vel?
A váratlan impulzus egyik ismert műholdfunkcióhoz sem hasonlított, kizárható tehát a szándékos emberi beavatkozás. A kutatók több lehetséges magyarázatot vizsgáltak. Az egyik szerint mikrometeorit csapódhatott a Relay-2-be, az ütközés plazmafelhőt hozott létre, amely elektromos töltést generált, vagy közvetlenül rádióhullámokat sugárzott ki. Ennél azonban valószínűbb, hogy egy elektrosztatikus kisülés okozta a rádiókitörést. Ez akkor következik be, ha a műhold különböző anyagai között hirtelen elektromos áram indul meg – például azért, mert az alkatrészek különböző töltést vettek fel az űrben.
Miért érdekes mindez?
A Relay-2 korai konstrukciója miatt könnyebben töltődhetett fel, és az ilyen űreszközök hajlamosabbak lehetnek látványos kisülésekre. A vizsgálat rávilágít arra, milyen érzékenyen érintik az elektrosztatikus kisülések a műholdak védelmét, különösen ma, amikor egyre több, gyenge védelemmel ellátott, olcsó műhold kering űrszemétként a Föld körül. Ez a váratlan rádiójel talán új módszert kínálhat a jövőben az űrbeli elektrosztatikus kisülések kutatására, és hozzájárulhat az űridőjárás, valamint az egyre súlyosbodó űrszemét-probléma kezeléséhez is.
