Egy játszótéri ötlettől a legfelkapottabb MI-projektig
Amit látunk, az túlmutat a megszokotton. Az OpenClaw igazi sikertörténet: Peter Steinberger, tapasztalt programozó, 13 éve vezetett egy technológiai céget, amikor 2025 végén csak szórakozásból elindította a ClawdBotot. Nevét eredetileg az Anthropic Claude modellje ihlette, amelyre az ügynököt építette. Novemberben került nyilvánosságra a projekt, amely nemcsak gondolkodni tudott, hanem cselekedni is: eszközökhöz fért hozzá, szövegek helyett aktívan végrehajtotta az utasításokat, saját memóriát használt, tudását folyamatosan bővítette, sőt könnyedén kapcsolódott a legnépszerűbb üzenetküldőkhöz, köztük a Telegramhoz, a WhatsApphoz és a Discordhoz.
2025 decemberében és különösen 2026 elején – alig néhány hónap alatt – a fejlesztők és MI-rajongók körében futótűzként terjedt, főként mert szinte bármilyen alkalmazásban vagy teljes számítógépes környezetben önállóan végzett összetett feladatokat: beszélgetett, posztolt, és komolyabb automatikus munkafolyamatokat is ellátott.
Mégsem a hatalmas üzleti lehetőség mozgatta Steinbergert, amikor igent mondott az OpenAI ajánlatára. Célja az lett, hogy olyan MI-ügynököt alkosson, amit már a saját édesanyja is használni tud – ehhez pedig szerinte szükség volt az OpenAI fejlett modelljeire és kutatásaira. Sam Altman közölte: Steinbergerre bízza a következő generációs személyes MI-ügynökök fejlesztését.
Anthropic: elszalasztott lehetőség és feszültség
Az OpenClaw történetében döntő feszültséget szült az Anthropic hozzáállása. Az ügynök kezdetben Claude-ra épült, ezért viselte a ClawdBot nevet. Ahelyett, hogy a cég támogatta volna a közösségi fejlesztést, ultimátumot adott Steinbergernek: vagy záros határidőn belül nevet változtat és megszakít minden kapcsolatot a Claude-dal, különben jogi lépésekkel fenyegette. A vállalat azt sem engedte, hogy a régi oldalak átirányítsanak az új projektre.
Érthető volt az óvatosság is: az első OpenClaw-alkalmazások még súlyos biztonsági hiányosságokat rejtettek, főleg mert a felhasználók kevés korláttal, sokszor rendszergazdai jogokkal futtatták az ügynököt. Az Anthropic kemény jogi lépései azonban végül a Google legnagyobb konkurensének, az OpenAI-nak juttatták a legfelkapottabb ügynökprojektet.
Szokatlanul őszinte iparági reakciók
Harrison Chase, a LangChain vezetője egy podcast-interjúban elismerte: ritka, hogy egy projekt ekkora lendületet kapjon ilyen rövid időn belül. Szerinte a siker nem csupán a technológiai fölényen múlik, hanem azon is, hogy mennyire találnak rá a fejlesztők – éppen a megfelelő pillanatban, a megfelelő közösségi platformokon. Ezt tapasztalta a ChatGPT-nél, az AutoGPT-nél, de a LangChain esetében is.
Az OpenClaw titka szerinte az volt, hogy nem félt merésznek lenni, akkor sem, ha emiatt a saját cégüknél is tiltották a telepítését biztonsági aggályok miatt. Chase úgy látta: ez az “őrültség”, a szokásos határokat átlépő alkotói szabadság tette rövid idő alatt virálissá a projektet, amit egy óvatosabb fejlesztőcsapat soha nem tudott volna elérni.
Három tanulságot lát az OpenClaw jelenségből: a természetes nyelv a legtökéletesebb felület; az ügynök memóriája lehetővé teszi, hogy a felhasználók anélkül építsenek összetett munkameneteket, hogy észrevennék; végül pedig a kódgenerálás adja az általános képességek motorját.
Miért számít mindez a vállalati MI-stratégiák szempontjából?
Az elmúlt egy év során a verseny óriási lendületet kapott a MI-ügynökök piacán. A Meta felvásárolta a Manus AI-t – egy teljes értékű MI-ügynökrendszert –, valamint a Limitless AI-t, amely hordható eszközként képes élethelyzeteket rögzíteni a nagy nyelvi modellek számára.
Az OpenAI korábban is próbálkozott saját ügynökös termékekkel (Agents API, Agents SDK, Atlas ügynök böngésző), de ezek nem váltották be a reményeket – az OpenClaw sikere jóval nagyobb visszhangot keltett.
Mégis jelentős szakadék tátong az otthoni, nyílt forráskódú kísérletezés rugalmassága, illetve a vállalati környezet szigorú igényei között. Az OpenClaw épp azért robbant, mert nem voltak benne biztonsági korlátok, holott ezek elengedhetetlenek egy céges közegben. Ma minden MI-platformgyártó előtt ugyanaz a kérdés áll: ki tudja először létrehozni a vállalati szinten biztonságos OpenClaw-változatot?
Az igazán fontos MI-termékek azonban továbbra is azokból a közösségekből jöhetnek, amelyek nem félnek feszíteni a határokat – amit egy óriáscég nem kockáztathat meg. Ahogy a legsikeresebb mobilalkalmazások sem az Apple-től vagy a Google-től származtak, a “killer agent” élmény is kívülről érkezhet.
Mi lesz az OpenClaw jövője?
A közösség nagy kérdése: vajon az OpenClaw valóban nyitott marad-e az OpenAI keze alatt, vagy egy újabb, falak közé zárt projekt lesz, amelyből kevesen látnak ki? Steinberger ígéretet tett arra, hogy alapítványi struktúrában folytatódik a projekt, és Altman is kitart a nyílt forráskód mellett. Azonban az MI-világban sokan szkeptikusak az OpenAI “nyitottságáról”, hiszen a cég átalakulása óta számos pereskedéssel néz szembe.
Most azonban lezárul egy korszak, és mindenki számára egyértelmű: a fókusz már nem azon van, mit tud elmondani egy MI, hanem azon, mit képes végrehajtani. Az, hogy az OpenClaw lesz-e az OpenAI ügynökplatformjának alapja, vagy pusztán egy technológiai lábjegyzet marad, azon múlik, fennmarad-e benne az a határokat nem ismerő, kompromisszumot nem tűrő “őrült szabadság”, ami az egész világ figyelmét ráirányította.
Ahogy Steinberger búcsúzott: The claw is the law.
