Folyamatos botrányok árnyékában
Lehane ügyesen kezeli a kritikus helyzeteket, de a jó szándék kevésnek bizonyul, ha cége közben kritikusokat citál bíróság elé, gazdaságilag leszakadó városok víz- és áramkészleteit meríti le, vagy éppen halott hírességeket “támaszt fel” piacszerzés céljából. Lényeges, hogy a legújabb Sora videógeneráló szoftverük körül izzik a levegő: az új platform, amely a múlt héten indult, úgy tűnik, már eleve jogvédett tartalmakkal volt feltöltve. Ez merész húzás, főként egy olyan csapattól, amely jelenleg pereskedik a New York Times-szal, a Toronto Star-ral és a kiadói világ jelentős részével. Üzleti szempontból azonban zseniális volt: a kizárólag meghívásos rendszerben induló alkalmazás pillanatok alatt meghódította a közösségi médiát, ahol bárki létrehozhatott digitális másolatokat magáról, Sam Altmanról (az OpenAI vezéréről), Pikachuról, a South Parkból ismert Cartmanről vagy akár elhunyt sztárokról, például Tupac Shakurról is.
Lehane azzal magyarázta ezt a lépést, hogy a Sora egy általános célú technológia, hasonlóan a könyvnyomtatáshoz (printing press), amely lehetővé teszi a kreativitást olyanok számára is, akiknek eddig sem tehetségük, sem forrásuk nem volt ehhez. Saját bevallása szerint ő maga is “kreatív nulla”, mégis képes videókat készíteni a Sora segítségével.
Ettől függetlenül nem említette, hogy az OpenAI eredetileg lehetőséget adott a jogtulajdonosoknak, hogy kérjék műveik kizárását a Sora tanításából – holott a szerzői jog általában nem így működik. Később azonban, amikor látták, mennyire népszerűek a jogvédett képek, inkább “hozzájárulási elvek” szerint kezdtek működni. Ez inkább határfeszegetés, mint fejlődés – és bár a Mozgókép Szövetség jogi lépésekkel fenyegetőzött, az OpenAI egyelőre jelentősebb károk nélkül úszta meg a botrányt.
Pénz, hatalom, szerzői jog
A kiadók és újságírók számára egyre bosszantóbb, hogy az OpenAI felhasználja munkájukat, de a bevételekhez nem engedi hozzáférni őket. Lehane az amerikai “fair use” (méltányos használat) szabályozásra hivatkozik, amely elvileg a szerzői jog és a közjó közötti egyensúlyt teremti meg – szerinte ez az amerikai techszektor titkos fegyvere. Ennek eredményeképpen a tényleges anyagi haszonból a szerzők kimaradnak, miközben a mesterséges intelligencia alkalmazások gyakorlatilag már lecserélik a munkáikat.
Lehane annyit elismert, hogy ” menet közben találják ki” az új gazdasági modelleket, de meggyőződéssel állítja: meglesz a megoldás – bár erről konkrétumot nem tudott mondani.
Adatközpontok és a közösségek terhei
Az OpenAI ma már óriási adatközpont-hálózatot működtet; Abilene (Texas) után most Lordstownban (Ohio) indítanak új bázist, az Oracle-lel és a SoftBankkal közösen. Lehane a MI terjedését az elektromosság elterjedéséhez hasonlította: aki lemarad, örökké hátrányban lesz. Ennek ellenére az OpenAI épp a legkiszolgáltatottabb régiókat célozza infrastruktúráival, amelyek óriási energia- és vízfelhasználást igényelnek. Egyetlen adatközpont heti mintegy 1 gigawattot fogyaszt – ráadásul Kína tavaly 450 gigawattal bővítette kapacitását 33 új atomerőmű építésével. Amíg a demokráciák nem veszik fel a versenyt, addig “demokratikus mesterséges intelligencia” sem lesz, érvel Lehane.
Inspiráló a jövőkép, amelyben Amerika energiahálózatai megújulnak, és újraiparosodik a vidék, de közben teljes a csend arról, mi lesz azokkal az emberekkel, akik megfizetik a villanyszámlákat, miközben az MI videókat gyárt Nagy Hírű B.I.G. (The Notorious B.I.G.) főszereplésével.
Az emberi, személyes veszteségek
Az MI térhódításának sötét oldala a hírességek visszaélésszerű feltámasztása. Erre a legjobb példa Zelda Williams, aki az Instagramon kérte: ne küldjenek neki olyan MI-vel készült videókat, amelyeken édesapját, Robin Williams-t elevenítik fel – szavai szerint ezzel ocsmány, túlprocesszált “virslit” készítenek emberek életéből. Lehane az ilyen esetek kapcsán felelősségteljes tervezésről, tesztelési keretrendszerekről és kormányzati együttműködésekről beszélt – de ezt a dilemmát senki sem tudja igazán kezelni.
Lehane láthatóan érzi a felelősség súlyát, de a kritikus helyzetekben még ő sem mindig tud valós választ adni arra, mennyire etikus mindaz, amit csinálnak.
Ki hisz még az OpenAI küldetésében?
A legfrissebb fejlemény: miközben Lehane panelbeszélgetést tartott Torontóban, az OpenAI jogi felszólítást küldött Nathan Calvinnek, egy MI-szabályozó nonprofit ügyvédjének Washingtonba. Calvin szerint a cél az volt, hogy megfélemlítsék, mert kiállt Kalifornia új MI-biztonsági törvénye mellett. Úgy érzi, az OpenAI aktívan áskálódik ellene, Musk titkos támogatásának sejtését is felvetve – pedig csak a közérdeket próbálta szolgálni.
Még fontosabb, hogy maguk az OpenAI jelenlegi és volt dolgozói is egyre látványosabban kételkednek a vállalat irányában. Boaz Barak, a Harvard professzora szerint a Sora lenyűgöző technológia, de messze nem lehet még ünnepelni, hogy kikerülték a közösségi média és a deepfake-jelenségek csapdáit. Josh Achiam, az OpenAI küldetés-egyeztetésért felelős vezetője azt írta: Nem vállalhatunk olyan lépéseket, amelyekből félelmetes hatalom lesz, morális célok helyett. Kivételesen magas a mérce, amelynek az egész emberiség nevében meg kell felelni.
Ez a kétely most már házon belülről szól: vajon tényleg mindenki hisz még a közérdekű MI-küldetésben, vagy az OpenAI is beáll a mindenáron terjeszkedő, féktelen techóriások sorába?
