A fertőzések hosszú távú következményei
Sokan hiszik, hogy egy fertőző betegség kimenetele kizárólag gyógyulás vagy halál lehet, pedig a valóság sokkal árnyaltabb. Számos esetben a betegség tünetei hónapokon, akár éveken át is eltartanak, maradandó károsodást okozva. Az elmúlt évszázadok világjárványait minden esetben hosszú lefolyású vagy élethosszig tartó krónikus betegségek követték, amelyek megkeserítették a túlélők életét.
A “hosszú Covid” jelensége
A COVID-19 világjárvány nyomán ismerte fel igazán a világ, milyen jelentős terhet jelenthetnek a fertőzést követő, maradandó szindrómák. A “hosszú Covid” fáradtságot, koncentrációs zavarokat, fejfájást, tartós izomgyengeséget és más, a mindennapi életet ellehetetlenítő tüneteket okoz akár az érintettek 10-20 százalékánál. Ezek a panaszok nem csupán kényelmetlenséget jelentenek, hanem százmilliók munkaképességét, tanulását, társadalmi részvételét veszélyeztetik.
Járványok utáni krónikus kórképek
A XIX. század végi “orosz influenza” (1889) után a betegeknél kimerültség, izomfájdalom, szorongás, alvászavar, depresszió és idegrendszeri tünetek évekig fennmaradtak. Az 1918-as spanyolnátha után még súlyosabb következményekkel, például a letális encephalitis lethargicával szembesültek: agyvelőgyulladás, bénulás, életre szóló rokkantság, különösen a gyermekek körében. 1919 és 1927 között Angliában csaknem 16 ezer ilyen esetet regisztráltak, a túlélők többsége maradandó fogyatékossággal élte le az életét.
Később a gyermekbénulás (poliovírus) túlélői is szembesültek a posztpolio-szindrómával: visszatérő izomgyengeség, fájdalmak, gyakran bénulás sújtotta őket akár évtizedekkel az eredeti betegség után.
A közelmúlt SARS-járványának áldozatai közül sokan szenvedtek krónikus tüdőproblémáktól, izomsorvadástól, kimerültségtől és alvászavartól – ezt a kórképet “hosszú SARS”-ként (Long SARS) is emlegették. A közelmúlt Ebola-járványának túlélői tartós szembetegségeket, mozgásszervi fájdalmat, idegrendszeri károsodást és végletes fáradtságot tapasztaltak, pedig maga a vírus több mint 40%-os halálozási aránnyal pusztított.
Az oltás, mint a betegségmegelőzés alapja
Pontosabban: a fertőzések túlélése nem jelent biztos gyógyulást. A megelőzés, azon belül is az oltás az egyetlen igazán hatékony védekezés a hosszan tartó, kiszámíthatatlan következmények ellen. Az oltások nemcsak a kórházi kezelések és a halálozás esélyét csökkentik, de meggátolják a krónikus szövődmények kialakulását is. Csak a fertőzés megelőzésével lehet teljesen kiküszöbölni a késői szövődmények – például a hosszú Covid vagy egyéb posztvirális szindrómák – veszélyét.
Kételkedés, politikai zavar és károk
Az utóbbi években zavaros politikai üzenetek, félretájékoztatás és finanszírozási megszorítások miatt egyre kevésbé bízik a lakosság az oltásokban. Ez a bizonytalanság veszélyt hoz: egyre többen utasítják el a védőoltásokat, emiatt nő a megelőzhető fertőzések száma, és újabb és újabb betegséghullámok törhetnek ki.
Ezenfelül a modern orvostudomány sikere a rendszerszemléleten, az adatgyűjtésen, a preventív szemléleten és az oltásokon alapul – nem véletlenül: az oltási programok napjainkig milliókat mentettek meg a tartós egészségkárosodásoktól.
A modern lehetőségek és veszélyek
Ebből adódóan ma minden eddiginél nagyobb lehetőségünk van a korábbi járványokból tanulni, és megérteni a fertőzések krónikus következményeinek biológiáját és megelőzését. Ha azonban elhagyjuk az oltásokat és a bizonyítékokon nyugvó orvoslást, nem egészségesebb vagy szabadabb jövő vár ránk – hanem sokkal több megbetegedés és küzdelem egy kiszámíthatatlan kimenetelű krónikus betegség ellen.
