
Az ólom árnyékában: ősi mérgezések nyomában
Világszerte több mint 50 megkövesedett emberi és főemlős fogat vizsgáltak meg, amelyek kora 1,8 millió és 100 ezer év közé tehető. Nem elhanyagolható tényező, hogy ezeknél 73%-ban egyértelmű jeleket találtak az ólommérgezésre: a toxikus fém koncentrációi egyes esetekben még a jelenlegi ipari szintet is meghaladták, máskor pedig némileg alacsonyabbak voltak. Mindenesetre már a fejlődő agy is károsodhatott ezektől, különösen gyermekkorban, amikor a fogzománc minden apró környezeti lenyomatot megőriz.
Bár a modern mérési technológiák egyre érzékenyebbek, egyes szakértők megjegyzik, hogy kérdéses, a kimutatott mennyiségek ténylegesen befolyásolták-e akkoriban az egészséget.
Az agy fejlődése: a laboratóriumban születő miniatűr agyak
A kutatók laboratóriumban kétféle emberi “miniagyat”, úgynevezett organoidot hoztak létre, amelyekben a NOVA1 gén kétféle változata kapott helyet. A modern emberben található NOVA1-változat ellenállóbbá tette az agyat az ólom mérgező hatásaival szemben, míg a neandervölgyiekre jellemző, archaikus genetikai változat nem védte meg a kulcsfontosságú FOXP2 gént. Ez a gén nagy szerepet játszik a beszéd és a nyelv kialakulásában.
A kutatók szerint az ólom épp az evolúció hajtómotorjává válhatott: a modernebb, ellenállóbb génvariánsok előnyt biztosítottak a sapiensnek a neandervölgyiekkel szemben, akik érzékenyebbek voltak az ólom káros hatásaira – és ez hozzájárulhatott kognitív fölényünkhöz.
Spekuláció és újabb kérdőjelek
Bár ez a magyarázat érdekes, több kutató szerint sem bizonyított, hogy a NOVA1 emberi változata valóban jelentős előnyt jelentett volna. Megválaszolatlan az is, hogy őseink pontosan hogyan szedték össze az ólmot: tüzet használtak, porral, festékekkel dolgoztak, szennyezett vízből ittak, vagy épp növényekből vitték be? Ezek a kérdések nyitva maradnak, ahogy az is, mennyire volt evolúciós hajtóerő az ólom.
Következtetés: az evolúció furcsa útjai
Ennek fényében az ólom nem csupán veszélyforrás volt, hanem motorja is lett azon tulajdonságoknak, amelyek meghatározták a modern emberi kommunikáció és gondolkodás alapjait. Az, ami súlyos betegségeket okozhat, végső soron hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Homo sapiens lekörözze rokonait, köztük a szerencsétlenebb neandervölgyit.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
