Rejtett túlszámlázás mindenütt
Egy állami ellenőr, Ryan Coffield 2023 januárjában 300 terméket vizsgált meg egy észak-karolinai Family Dollar boltban. Az egyes termékek sorra drágábban jelentek meg a pénztárnál, mint amit a polcokon ígértek. A Red Baron pizzát például 1 800 forintnak megfelelő áron hirdették, de valójában 2 750 forintért adták. A Bounty papírtörlőnél 4 000 helyett 5 650 forintot kellett fizetni, és a lista hosszan folytatódik. A vizsgált áruk 23 százalékánál hibásan többet kellett fizetni – vagyis a törvényes hibahatár tízszeresét is meghaladták.
Az ilyen túlszámlázások országszerte visszatérőek. 2022 óta a Dollar General 4 300 alkalommal bukott meg amerikai állami árellenőrzéseken, míg a Family Dollar is több mint 2 100 esetben nem felelt meg a szabályoknak. Egyes boltoknál extrém hibaarányokat is rögzítettek: 76 százalékos hibaszázalék Ohióban, 68 százalék New Jerseyben, 58 százalék pedig három hónappal ezelőtt Ohió egy másik városában.
Visszaélés a kiszolgáltatottakkal
Az árazási problémák különösen komolyan érintik azokat, akik szociális ellátásból élnek, hiszen ők gyakran nem is tudnak máshol vásárolni, vagy nincs lehetőségük reklamálni az elcsúszott árakat. Egy daytoni nyugdíjas asszony például csak otthon vette észre, hogy 23 termékéből tizenkettőt is rossz, magasabb áron számoltak el. Mivel nincs autója, többnyire csak ehhez az egy bolthoz tud eljutni.
Büntetés helyett türelmi idő
Bár egyes államok próbálnak fellépni a túlszámlázás ellen, a kiszabott büntetések gyakorlatilag eltörpülnek a bevételekhez képest. Észak-Karolinában például a maximális bírság 1,8 millió forint ellenőrzésenként, ami nem ösztönzi a cégeket arra, hogy kijavítsák a hibákat. Idővel kiderült, hogy sok lánc inkább kifizeti a bírságokat, mintsem orvosolná a rendszerszintű problémákat.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a felelősséget inkább elhárítják, és csak akkor lépnek, ha a hatóságok konkrét nyomást gyakorolnak rájuk. A boltok gyakran írnak közleményt arról, hogy fontos számukra a vásárlói bizalom és az árak pontossága, de a valódi változás elmarad.
Az alkalmazottak túlterhelve
A problémák hátterében egyszerű munkaszervezési gondok állnak. Az árakat a számítógépes rendszer magától frissíti, de a polcokon szereplő árcímkéket manuálisan kell kicserélni. Az alacsony létszám miatt azonban ez gyakran elmarad. Sokszor csupán egy-két alkalmazott dolgozik egy-egy műszakban, akik egyszerre felelnek mindenért: feltöltik a polcokat, pénzt kezelnek, takarítanak, és még az árcímkéket is cserélniük kellene. Egy korábbi boltvezető szerint lehetetlen lépést tartani a feladatokkal, és így rendszeresek a hibák.
Előfordul, hogy „akciós” címkéket ragasztanak ki a valós árakra, hogy elhitessék a vásárlóval, hogy spórol – valójában azonban semmi nem változott, vagy még drágábban adnak el valamit. Az alkalmazottak maguk is érzik, hogy a nehezebb sorsú vevőket éri kár, de szinte lehetetlen mindent kézben tartani.
Jogviták és csalódás
Az ügy persze az állami és fogyasztóvédelmi hivatalok látóterébe került. Több államban is pereket indítottak a láncok ellen, amelyek hol kisebb-nagyobb összegű megegyezéssel, hol ígérettel reagálnak az árproblémák orvoslására. Mindkét lánc vállalta, hogy szigorítja az árképzés felügyeletét, de az ellenőrzések tömeges hibákat mutatnak továbbra is.
Az igazi vesztesek a vevők: egyes beszámolók szerint akár 10–20 százalékkal is többet fizetnek a kasszánál, mint amit a polcokon feltüntettek. Több éves vásárlás alatt több százezer forint veszteséget is jelenthet ez egy-egy idős vagy szociálisan rászoruló vásárlónak.
Kevés alternatíva, sok kár
A legtöbb ilyen üzlet vidéki vagy szegényebb városi környéken működik, ahol nincsenek más nagyboltok, így a vevők kénytelenek továbbra is itt vásárolni. Az álhirdetett akciók, a túlszámlázás és az elavult árcímkék ellenére is, hiszen nincs más választásuk.
A Dollar General jelenleg több mint 20 000 üzletet üzemeltet Amerikában, a Family Dollar pedig mintegy 8 000-et. Mindkettő országszerte vonzza azokat, akik csak kis pénzből gazdálkodhatnak – de gyakran épp ők fizetik meg a valódi árát annak, hogy az olcsó „dollárbolt” tényleg olcsó maradjon a versenytársakhoz képest.
Idővel talán hatékonyabb ellenőrzések és szigorúbb büntetési rendszer kellene ahhoz, hogy a legszegényebb fogyasztók ne járjanak újra és újra pórul, amikor a legalapvetőbb szükségleteiket próbálják fedezni.
