Miért volt szükség az okosvécékre?
Kambodzsa lakossága meghaladja a 17 millió főt, azonban vidéken még mindig hiányos az infrastruktúra, jelentős a szennyvízkezelési lemaradás. Az elmúlt években több innováció is született ezen a területen, ezek közül az egyik a váltakozó, kétaknás latrinák (ADP) bevezetése volt. Az ADP rendszert az iDE nevű szervezet terjesztette el a helyi vállalkozókkal együttműködve hat tartományban. Ez a megoldás elsődlegesen olyan, áramellátás nélküli helyeken hasznos, ahol a hagyományos, egyaknás latrinák már régóta gondot jelentettek.
Az ADP rendszer lényege, hogy a hagyományos latrinához egy második aknát illesztenek, amelybe akkor lehet átváltani, amikor az első megtelik. Az első akna fertőtlenítéséhez oltott meszet használnak – egy olcsó, a mezőgazdaságban is alkalmazott anyagot –, amely a szennyvíz tárolása során két év alatt elpusztítja a veszélyes kórokozók jelentős részét. Ezután a komposztálás már lényegesen biztonságosabb, a folyamat pedig újrakezdhető.
Egyetlen aknaváltás akár két-három évig is biztosíthatja a család higiéniáját, miközben a kezelt szennyvíz tápanyagként visszakerülhet a földekre.
A rendszer működése és lehetőségei
Az ADP nem csupán környezettudatos megoldás, hanem jelentős mezőgazdasági előnyöket is kínál: a komposztált emberi hulladék, amennyiben kórokozómentes, kiváló tápanyagforrás a növények számára. Az iDE 2009 óta már több mint 410 ezer ilyen rendszerű latrinát telepített vidéki Kambodzsában, vagyis a vidéki vécék mintegy ötödét már ez a típus adja.
A tervezés során papíron minden jól hangzott: a rendszer olcsó, biztonságos, és számos helyi problémára adhatna megoldást. Ugyanakkor a siker ténylegesen a lakosság viselkedésén, következetes használatán múlt.
Mi okozta a kudarcot?
A bevezetés után több oktatás, információs kampány is zajlott, majd 765 háztartás tapasztalatait vizsgálták meg a kutatók. Az eredmények azonban lehangolóak voltak: bár a lakók elméletileg tisztában voltak a szükséges lépésekkel, a javasolt két évet nem várták ki az aknák ürítésével. Mindössze a családok 40 százaléka tudta felidézni a fontos tudnivalókat, például hogy mennyi idő után biztonságos üríteni.
A legtöbben praktikus okokból tértek el a szabályoktól: vendégek érkezése előtt ürítettek, vagy egyszerűen anélkül kapcsolták vissza a régi aknákat a rendszerbe, hogy azokat megfelelően kitisztították volna. Sokan nem akartak a saját szennyükkel foglalkozni – érthető módon.
Tanulságok és új irányok
Továbbra is világos, hogy a háztartások önálló szennyvízkezelésére alapozni túlzott elvárás lenne. Ez a hozzáállás valójában nem reális, hiszen a fejlett országokban sem magunk végezzük ezt a munkát, hanem rábízzuk a szolgáltatókra. Mindezt figyelembe véve az iDE most más megközelítéssel kísérletezik: a hangsúlyt a professzionális hulladékelszállítási szolgáltatások fejlesztésére helyezi. Elég, ha a családok jelzik, ha ürítésre van szükség, a szakértők pedig biztonságosan elvégzik a feladatot.
A szakemberek szerint a kudarcokból tanulni legalább annyira fontos, mint az elsőre sikeresnek tűnő eredményekből. Ha a teljes szennyvízkezelési szektor nyitottabb lenne a hibák tanulságaira, sokkal gyorsabb és hatékonyabb lehetne a fejlődés is.
