
Adatgyűjtés vagy adatvihar?
A piac vezetői (például a Samsung TV Plus, az LG webOS, a Roku vagy a Vizio) már rég felismerték: minél részletesebb felhasználói adatok jelentik a legnagyobb üzletet. Ehhez ma már gyakran MI-alapú modelleket is bevetnek, amelyek nem csupán azt jegyzik meg, hogy mit néztél, hanem a világnézetedre és a személyes meggyőződéseidre is próbálnak következtetni, hogy a reklámokat még pontosabban célozhassák. A folyamat során viszont rengeteg olyan adat is átmegy a rendszeren, amely a gyakorlatban felesleges, vagy sérti a vásárlók magánéletének határait. Ráadásul sok a felesleges „adatkör”, ami csak a rendszer hatékonyságát rontja, viszont indokolatlanul sokszor továbbítja a begyűjtött információkat.
A reklámbevételek bűvöletében
Minden tévégyártó abban látja a jövőt, hogy a hardver eladása után is folyamatosan profitáljon a nézők elemzéséből és a rájuk szabott reklámokból. Nem véletlen, hogy a streaming reklámbevétele 2025-ben várhatóan eléri a 15 821 milliárd forintot (41,8 milliárd USD-t), 2030-ra pedig majdnem 27 250 milliárdra nőhet (71,9 milliárd USD) a WPP Media előrejelzése szerint. Idén csak a CTV display hirdetések 12 630 milliárdot (33,35 milliárd USD-t) érhetnek el, és 2028-ra 17 774 milliárdig (46,89 milliárd USD-ig) emelkedhetnek. Ezek az összegek óriási ösztönzést adnak a szoftverfejlesztőknek, hogy minél több „hasznosnak látszó” adatot gyűjtsenek a felhasználókról.
Felhasználói élmény kontra adatbiznisz
A vásárlók számára azonban teljesen más szempontok az elsődlegesek. A kutatások szerint tévévásárláskor legtöbben még mindig a képminőséget és az árat nézik, a szoftver csak ezután számít. Ugyanakkor, ha már megvették a készüléket, jellemzően azzal az operációs rendszerrel használják, amit kaptak – például a Samsungot Samsung szoftverrel. Az operációs rendszerek fejlesztői ezért arra törekednek, hogy minél élvezetesebb, könnyen használható felületet hozzanak létre – részben azért, hogy a felhasználók ne cseréljék le a gyári szoftvert egy letisztultabb alternatívára.
Az OS-ek azonban elsősorban a reklámmegjelenítés érdekében készülnek: minél gyorsabban bevisznek a rendszerbe, gyors találatokat kínálnak, segítik a tartalomkeresést – de a cél mindig az, hogy minél tovább maradj a saját felületükön, így több reklámot célozhassanak rád, sőt akár további saját gyártmányú eszközt is eladjanak neked. Az okostévé operációs rendszereknek tehát egyszerre kell megfelelniük a felhasználók és a reklámpiac elvárásainak, ami folyamatos feszültséget okoz. Ha pedig ebben kudarcot vallanak, a nézők pillanatok alatt letöltik a kedvenc alternatív szoftverüket, a gyártó pedig hoppon marad.