
Minden, csak ne monokultúra
Európában ugyan régóta gyakori a vetésforgó, leginkább a kártevők és a gyomok miatt, de Afrika vagy Dél-Ázsia nagy részén még mindig az egyféle ültetés az uralkodó. Dél-Amerikában például továbbra is a szójabab-tenger a favorit, mert a világpiac ezt követeli meg, noha így a föld és a termés is kimerül. Világszinten tehát elengedhetetlen, hogy pontosan mérjük, milyen hasznot hoz a váltott növénytermesztés, hiszen a helyi adottságokat is figyelembe kell venni.
20 százalékkal több pénz és tápanyag
A metaelemzésből egyértelmű: vetésforgóval akár 20%-kal több termés hozható le a földről, mint monokultúrában. Ha hüvelyeseket (borsó, bab, lucerna, here) is beiktatnak, a növekmény elérheti a 23%-ot is. A módszer ráadásul kiegyensúlyozottabb terméshozamot ad, vagyis kevésbé szélsőségesek az évek közötti eltérések. A táplálkozási érték ugrásszerűen javul: az élelmiszerek energiatartalma közel 24%-kal, fehérjetartalma 14%-kal nő, a vas-, magnézium- és cinkszint pedig 27, 17 és 17%-kal magasabb.
Argentínában és Brazíliában a szója–kukorica váltás a kalóriatartalmat 118%-kal, a fehérjét 191%-kal, a bevételt 189%-kal dobja meg a szimpla szójaültetéshez képest. Nyugat- és Dél-Afrikában a cirok–kukorica vetésforgó szintén csaknem megduplázza ezeket az értékeket.
A jövő kulcsa: váltogatni kell
A kutatás szerint a vetésforgó nemcsak ökológiailag, hanem gazdaságilag is kifizetődőbb, ám a gyakorlatban sok helyen még nem elterjedt. A társadalmi és piaci akadályok miatt itt az idő, hogy jobban megértsük, mi tartja vissza a gazdákat a váltástól. Az viszont biztos: aki váltogat, az jobban jár.
