
Mi alkotta a legendás római betont?
A rómaiak betonját hasonló módon állították elő, mint a modern kori portlandcementet: félig folyékony habarcsot kevertek különféle töltőanyagokkal. A modern beton fő összetevőit (mészkő, agyag, homokkő, hamu, vasérc) hatalmas kemencékben hevítik 1450 °C-on, majd az így keletkező klinkert finoman őrlik, gipszet adnak hozzá, így lesz belőle sima és tartós építőanyag. Ugyanakkor a római összetétel eltért: náluk kisméretű köveket és tégladarabokat kevertek bele.
Nem elhanyagolható tényező, hogy az olasz tengerparton vizsgált több ezer éves római falak titka a kémiai reakciókban rejlik. Ezekben a falakban a tengervíz hatására ritka alumínium-tobermorit kristályok képződtek, amelyek megakadályozták a repedések terjedését, így a betonszerkezet hosszú évszázadokat is kibírt.
Ősi titkok és önjavító beton
A legjelentősebb ókori mauzóleumnál, az Appia úton, a kutatók kimutatták, hogy a habarcs összetevői közül a vulkáni tefrában jelentős volt a káliumgazdag leucit. Ez az anyag a kötőanyag molekuláris felépítését is módosította, tovább növelve a tartósságot.
Más leletek azt bizonyítják, hogy a rómaiak úgynevezett „forró keverést” alkalmaztak: az oltatlan meszet keverték vízzel, s ha repedés jelent meg, a mész reagált a vízzel, kalciumoldat képződött, amely aztán visszakristályosodva feltöltötte a repedést, vagy éppen új kötéseket hozott létre a szerkezetben.
Mennyire zöld valójában a római beton?
Eddig kevesen mérték fel pontosan, mennyire fenntartható a római beton. A legfrissebb vizsgálatokban háromféle római receptet teszteltek, különböző oltott mész–pozzolana aránnyal (1:2, 1:3, 1:4). Kiderült: minden 1 m3-nyi beton előállításához a római módszer gyakorlatilag ugyanannyi CO₂-t juttat a légkörbe, mint a modern. Sőt, bizonyos receptek esetében akár még többet is.
Ez alapján arra lehet következtetni, hogy a környezeti előnyök máshol jelentkeznek. A római beton előállításakor a légszennyező gázok, mint a nitrogén- és kén-oxidok, 11–98%-kal kisebb mennyiségben keletkeznek, attól függően, milyen energiaforrást használtak.
Hol vannak a valódi különbségek?
Bár a tartósság terén vitathatatlanul jobban teljesít a római beton, kevesebb karbantartást igényel, így hosszú távon akár környezetbarátabb is lehet – viszont nincs benne acélmerevítés, ami a modern szerkezetek legnagyobb gyengesége. Továbbá nem elhanyagolható, hogy a modern beton emiatt hamarabb tönkremegy, főként a vasbetét korróziója miatt.
Bár elsőre úgy tűnhetett, hogy a régi receptek alkalmazása forradalmi változást hozna, a tényleges szennyezés és energiaigény tekintetében nincs jelentős különbség. Valószínűbb, hogy a cementgyártás kibocsátásai inkább alternatív tüzelőanyagok – például biomassza – használatával csökkenthetők hatékonyan.
Tanulhatunk a rómaiaktól
A rómaiak találékonysága azonban bőven kínál inspirációt: ha a mai innovatív elképzeléseket ötvözzük a rómaiak trükkjeivel, időtállóbb és fenntarthatóbb épített világot hozhatunk létre.