Az óceánvédők álma: a hatalmas tengeri rezervátumok ereje

A Chagos-szigetcsoport hatalmas, 640 000 négyzetkilométeres tengeri védett területe (MPA) kimagaslóan hatékonyan óvja azokat a nagy testű tengeri állatokat, amelyek életciklusuk során óriási távolságokat tesznek meg. Tudósok évekig nyomon követték a védett övezetben élő teknősök, ördögráják és háromféle tengeri madár – köztük vörös lábú szulák (red-footed booby), barna szulák (brown booby) és ékfarok-füzércsérek (sooty tern) – útját, és mérték, mennyire esik mozgásuk a rezervátum határain belülre. Meglepő módon az állatok tartózkodási helyeinek 95%-át a védelem alatt álló övezeten belül rögzítették, tehát a nagy kiterjedésű MPA valóban elegendő teret biztosít ezeknek a szüntelen vándorlóknak.

Mekkora védelem kell a túléléshez?

A kutatók egy jóval kisebb, 100 000 km²-es MPA-t is modelleztek: ebben az esetben a teknősök és az ördögráják tartózkodási helyeinek nagyjából 95–97%-a ugyanúgy védett maradt volna, de a tengeri madarak közül már csak minden második példány mozogna a biztonságos zónákban. Mindez kiemeli, hogy egyes fajoknak nem elég a kisebb védett terület. A szakemberek szerint a több mint 100 000 km²-es, úgynevezett VLMPA-k (nagyon nagy tengeri védett övezetek) elengedhetetlenek ahhoz, hogy 2030-ra elérjük a globális óceánvédelem 30%-os célját.

Természetes óceánműtrágya és új kihívások

A Chagos-szigetek nemcsak fészkelőhelyet biztosítanak a tengeri madarak tömegeinek, hanem madárguánójuk tápanyagban gazdag műtrágyaként szolgál a korallzátonyok és más tengeri élőlények számára. Az indiai-óceáni régió jövője a brit fennhatóság megszűnésével és a szigetcsoport Mauríciushoz csatolásával most új kihívások elé néz. A tudósok hangsúlyozzák: most különösen fontos, hogy hosszú távon is biztosítsák az e megafauna-fajok fennmaradását garantáló védelmi rendszert.

2025, adrienne, phys.org alapján